Jeff Freisen fotós vérbeli kanadaiként  szívesen röhög a szomszédos Egyesült Államok lakóin, miközben mintaapa is, aki úgy próbálta megtanítani kislányának az USA ötven tagállamát, hogy mindegyikhez vicces szemléltető jelenetet készített LEGO-ból. A sztereotípiákból táplálkozó apró életképek egy-egy kiragadott, az adott vidékre jellemző dologra helyezik a hangsúlyt, New Yorkot például egy horgászó szabadságszobor jelképezi, Új-Mexikóban UFO, Wyomingban pedig medve üldözi a helyieket, Kansasról a tornádó és az Óz, a csodák csodája, Indianáról meg természetesen az autóverseny jutott az apuka eszébe, aki Californiát a hippik földjeként, Idahót a farmerek, míg Marylandet a rákok és a rákevők hazájaként ábrázolja.  Előrevetítem, nem másoltam ide mind az ötven képet, úgyhogy akit érdekel a teljes Amerikai Egyesült LEGO-Államok sorozat, ezen az oldalon egy-egy magyarázó képaláírás kíséretében megtekintheti az összeset, sőt meg is rendelheti a belőlük készült nyomatokat.

New York

A kis-ázsiai felmenőkkel bíró, textiles családból származó Alexandra Kehayoglout hazája, az argentin táj változatos szépsége ihlette meg, gyapjúszőnyegei és különböző bútorhuzatai ezeket utánozzák, pálmafás tengerpartot, burjánzó zöld növényzetet vagy éppen füves pampákat varázsolva a szobákba. Különböző textúrájú munkáin Dél-Amerika jellegzetes természeti kincsei jelennek tehát meg, melyek nemcsak eredeti környezetükben és teljes valójukban, de textilből leutánozva, beltéren: padlón, falon és bútoron is egyaránt jól mutatnak.

Hiroko Kubota japán hímzőművész legutóbbi projektje megmelengeti a macskabolondok szívét. A művésznő először fia kérésére díszített néhány inget különböző cicapofákkal, de a zsebekből kikukucskáló macskák hamar olyan népszerűségre tettek szert, hogy ma már nem győzi teljesíteni a megrendeléseket. Jön a karácsony, ügyes kezűeknek még nem késő nekikezdeni valami hasonlónak, amennyiben akad a környezetükben olyan, aki örülne egy kézzel hímzett ingnek vagy egyéb kiegészítőnek. És nem muszáj ám kizárólag macskát hímezni mindenre, Hiroko Kubota sem csak ezzel foglalkozik természetesen. (További munkái itt tekinthetők meg.) Aki pedig praktikus elme, díszítse kiszakadt ruháit is hímzéssel, így két legyet üt egy csapásra, hisz ily módon nemcsak szép és egyedi, de újra hordható is lesz egy-egy elhasználódott ruhadarab.

Bill FitzGibbons színpompás installációja, ez a rikító színekben pompázó aluljáró az alabamai Birminghamban található, és a falakra felszerelt több ezer LED-lámpának köszönhetően szivárványként ragyog az éjszakában. A kivilágított építészeti elem, melynek fényeit központilag vezérlik kb. 16 millió színárnyalatból választva ki az épp megfelelőt, barátságos, hívogató fényt áraszt, és leginkább egy partihelyszínre emlékeztet, esetleg a lumináriumra, ahol a fényfestés után biztos, hogy sokkal szívesebben közlekednek az emberek, mint azelőtt. A projekt közösségi finanszírozással jött létre, a helyiek így maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy szebbé, szerethetőbbé varázsolják saját környezetüket.

Alexander Khokhlov fekete-fehér arcfestéseit már bemutattam ezen a blogon, jöjjön hát most pár színes alkotás is tőle, amelyek legalább annyira látványosak, ha nem látványosabbak, mint a korábbi művek. Khokhlov ezen Photoshop filtereket megszégyenítő munkái a két dimenzió jegyében készültek, és bár maga a festőfelület, az emberi arc alapjáraton 3D-s természetesen, sikerült mégis kétdimenziós hatást elérni rajta, méghozzá olyan élethűen, hogy a modellnek leginkább csak a szeme árulkodik arról, hogy ő valójában hús-vér ember, és nem egy festmény szereplője.

Eddig hipszternek gondoltad magad? Hát, akkor most jól figyelj! Az amit most menőnek hiszel, egyszer már a reneszánszát élte, az őshipsztereket tehát a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években, apáink között kell keresnünk. Kalap, sapka, szakáll, bajusz, vastagkeretes szemüveg, kötött pulóver, szűk farmer, feliratos pólok, tornacipő, bozontos haj és egyéb fontos kiegészítők, mint a bicikli vagy a gitár... Hiába, nincs új a nap alatt, és bár akkoriban még nem így hívták magukat, mai szemmel nézve, a retró ruhákban feszítő szüleink voltak az eredeti hipszterek. A Dads are The Original Hipsters oldal legalábbis ezt próbálja bebizonyítani számos régi családi fotó segítségével, amik nemcsak megmosolyogtató, kedves mementói a múltnak, de mai korunk divatjának előfutárai is. Íme, néhány a honlap gyűjteményéből! Az utolsó képen Bye Alex nektek is megvan?

Az ausztrál szobrász, David McCracken Jákob lajtorjáját idéző látványos tengerparti installációja egy szabadtéri kiállításra készült, és egy egyetemes szimbólumot, egy a végtelenbe (a mennybe) vezető lépcsősort ábrázol. Az alumíniumból készült alkotás a Diminish and Ascend (Csökken és emelkedik) címet kapta, és bizonyos szögekből nézve tényleg azt a hatást kelti, mintha az égig érne, ez pedig több fotóst is megihletett, az ő képeikből láthattok most itt párat.

Néhány napja szuper közeli hópehelyképekben gyönyörködhettünk, most pedig szárított emberi könnycseppek mikroszkopikus felvételeivel ismerkedhetünk meg a fotós Rose-Lynn Fisher jóvoltából, aki A könnyek topográfiája címmel készített érdekes képsorozatot sírásunk végtermékéről.

Fisher több mint száz mintát gyűjtött be különféle emberektől, köztük saját magától is, méghozzá különböző érzelmek hatására született könnyeket, így öröm- és bánatkönny, nevető-, sőt még hagymapucoló könny is szerepel a gyűjteményben. Merthogy a sírás teljesen mindennapos dolog az életünkben, hiszen nemcsak negatív érzelmektől, a szomorúságtól, az elkeseredettségtől, a kétségbeeséstől, a fájdalomtól, a dühtől, a tehetetlenségtől sírhatunk, de jókedvünkben is kicsordulhat a könnyünk, és sírunk a boldogságtól, a büszkeségtől is, nem utolsósorban pedig természetesen valamilyen külső körülmény hatására is beindulhat a könnycsatornánk, ilyen a füst, az allergén virágporok, a hagyma bizonyos enzimjei vagy ne adj isten a gázspray. Megannyi dolog van tehát, ami sírásra ingerel, de gondoltátok volna, hogy a különböző érzelmek különböző könnyekkel is járnak? Rose-Lynn Fisher képsorozata legalábbis ezzel szembesít bennünket, és fotói bizonyítékul szolgálnak arra, hogy annyiféle könny létezik, ahány okból sírjuk őket, hiszen a különböző érzelmek hatására keletkező könnycseppek más-más molekulákat tartalmaznak, így a mikroszkóp alatt is eltérő képet fognak mutatni. Az utolsó képen például a hagymapucolás, előtte egyel pedig a változások hatására ejtett könny látható. További infó a képekről Fischer honlapján (ld.: a fenti link).

Chris Labrooy brit grafikus, a 3D dizájn nagymestere, aki egyaránt otthonosan mozog az építészet, a tipográfia, a formatervezés és egyéb vizuális művészetek terén, Auto Aerobics című sorozatában régi autókat alakított át digitális technikával, és készített belőlük látványos, ördöglakatra emlékeztető alakzatokat, doboz formájú, egymásba csavarodó járművekkel. Íme, a végeredmény!

A szerelem sötét verem nagyon klassz dolog, de egyúttal nyálas is kissé, lássuk be, ami néha igen extrém formában ölt testet, és itt most nem feltétlenül egy nyáltól fröcsögő csókcsatára gondolok. Sokkal inkább a szerelem folyományára, az esküvőre, ami a nyálverés netovábbja tud lenni, pláne, ha a házasulandó felek még rá is tesznek egy lapáttal. Manapság ráadásul egyre gyakoribbak a különleges esküvők, mert a 21. században mindennek nagyon menőnek és egyedinek kell lennie, úgyhogy van, aki a levegőben, van, aki a vízben köt házasságot, és olyan is akad, aki fura jelmezben, a legnépszerűbb online szerepjáték karaktereinek beöltözve csinálja végig élete nagy napját. Mint például a tajvani Reader Craig és újdonsült felesége, Zoe, akik a World of Warcraft szellemében fogadtak egymásnak örök hűséget, Varien Wrynn király és Tyrande Whisperwind night elf főpapnő bőrébe bújva, amiről természetesen képek is készültek, ezeket láthatjátok alább.