Ha két zebra egymás mellé keveredik, könnyen lehet, hogy érzéki csalódás áldozatai leszünk. Ahogy történt ez az alábbi esetben is egy érdekes zebrás fotó kapcsán, mely a kenyai Masai Mara Nemzeti Rezervátumban készült. A fényképet Sarosh Lodhi indiai természetfotós készítette az öt nagyvadról (elefánt, orrszarvú, kafferbivaly, oroszlán, leopárd) is híres nemzeti parkban, és sikerült vele kissé megzavarnia néhány twitterezőt, mikor a következő kérdés kíséretében kitette a netre: melyik zebra látható elöl a képen, a jobb vagy a bal? Szerinted? 

Az orosz művész, aki a kicsit sem oroszos Salavat Fidai néven tevékenykedik és farag ki igazi miniatűr mesterműveket ceruzabélből, művészcsaládból származik, és már egészen zsenge kora óta alkot. A többek között a popkultúrából is ihletet merítő alkotásai közt a Trónok harca és a Star Wars figurái, valamint Marvel-hősök és a Harry Potter-sztorik szimbólumai egyaránt megtalálhatók. És még sok minden más, aminek a kifaragása megvalósítható egy grafit- vagy egy színes ceruza hegyén… A ceruzaszobrászat mellett a művész a honlapja tanúsága szerint gyufásdobozokra és tökmagokra festett mini festményeket is készít, de konyhai tematikájú csendéleteket is találhatunk ugyanitt, a Fotográfia címszó alatt.

A 2016-ban indult, meglehetősen morbid, de annál hatásosabb akció az új-zélandi strandolók biztonságát hivatott védeni oly módon, hogy egy Halálnak öltözött alak flangál a parton és fotózkodik, ezzel hívva fel a figyelmet a strandolás veszélyeire. Új-Zélandon ugyanis különösen gyakori a fulladásos halál főként a 15-34 éves fiatal férfiak körében, aminek nagy része elkerülhető lenne, ha a strandolók betartanának néhány olyan alapvető szabályt, mint például a sziklák közelében való úszás vagy a részeg fürdőzés mellőzése.

A fekete humort a végletekig kiaknázó Úszó Kaszás néven ismert alak hatalmas népszerűsége nemcsak az Insta-követők számában és az Új-Zélandon az elmúlt években kimutathatóan kevesebb fulladásos halál számában mérhető, az akció ugyanis divatot teremtett és újabb vállalkozó szellemű követőt is talált. Az új-zélandi kampányon felbuzdulva egy floridai ügyvéd is kedvet kapott a beöltözéshez, hogy a koronavírus-járvány alatt otthon maradásra bírja az embereket. Daniel Uhlfelder a tervek szerint május 1-től kezdi meg strandjáró körútját Florida partszakaszain a távolságtartás betartását és az otthonmaradás fontosságát hangsúlyozva ezekben a vészterhes időkben, az akció során készült fotókból származó bevételt pedig a szövetségi hivatalban lévő demokraták számára ajánlja fel.

Az alább következő fotógyűjtemény a kilencvenes évek Oroszországába repít vissza, kendőzetlenül idézve meg a XX. század utolsó évtizedének dekadensbe hajló világát a női nemen keresztül. Fiatal lányok, mosolyok, ábrándos tekintetek, nosztalgia… Ennyi, semmi több.

Az 50 fotó mindegyikének nők a főszereplői, akik egy változásokkal teli korszakban voltak fiatalok, hátuk mögött hagyva az előző generációk begyepesedett életstílusát, ami azonban mégis vissza-visszaköszön egy-egy ruhadarabnak, illetve élethelyzetnek köszönhetően, vagy szimplán a lepusztult, szocializmusból visszamaradt környezet okán. A bulizó, dolgozó, randizó lányokban az a közös, hogy nem pózolnak a kamerának, csak teszik a dolgukat, élik a mindennapjaikat. A fotós vagy fotósok kiléte sajnos nem ismert, de bármiféle háttér-információ nélkül is könnyen odaképzelhetünk egy történetet vagy sorsot a képek mögé. Azok a ruhák, hajak, mozdulatok! Ma már sajnos a kilencvenes évek is elképesztően retrónak hatnak, ám mivel egyfajta – számunkra is ismerős – naiv felszabadultság lengte át ezt a kort, egy szerethető világ tárul elénk ezekről az orosz fotókról, melyek nagy része akár nálunk is készülhetett volna...

Hetek óta megy a vita arról, kell-e maszk, ha kimegyünk az utcára, vagy elég az elővigyázatosság és a szigorú távolságtartás. Sokak számára ez nem kérdés és a teljes védekezés mellett döntenek, ám sajnos az egész földkerekségen hiánycikk lett az arcmaszk, így maradnak a házi barkácsmegoldások, amik közül sok enyhén szólva is megmosolyogtató. Hiába, az emberi kreativitás tárháza kifogyhatatlan!

Hogy nálunk ki merne-e menni valaki ilyen szettekben az utcára, nem tudom (bár, ha jobban belegondolok, simán, hisz gázmaszkos embereket azért a fővárosban is lehet látni), a világ nagy részén azonban az extrém öltözékek sokkal elfogadottabbak, persze azért ott is van egy határ… Most olyan saját készítésű „vírusvédő" maszkokat és öltözékeket mutatunk, amire a legtöbb országban azért már furán néznek. Egy biztos, hatalmas bátorság és bevállalósság kell ahhoz, hogy valaki így lépjen ki a lakásból, bár talán olyanok is akadnak, akik csak arra vártak, hogy végre jelmezben járhassanak az utcán is, netalántán humorral próbálnak védekezni a világot sújtó járvány hatására fellépő depresszió ellen. Népszerűnek számít például a műanyagkanna, a fólia és a menstruációs eszközök különféle felhasználása, de a jelmezek is kapósak, pedig már vége a farsangnak és a halloweenek is. Ám ne feledjük, a vírustól való félelem nem szégyen, és tegyünk meg mindent, hogy megóvjuk magunkat és mások egészségét! Ennek ellenére az alábbi módszerek nem minden esetben nyújtanak tökéletes védelmet a megfertőződés ellen, sok esetben pedig a közlekedést is nehezítik, szóval a kipróbálásuk nem feltétlenül javasolt!

A Koty Vezde néven futó Instagram-oldal kezelője, a 29 éves, moszkvai Galina Bugajevszkaja minden bizonnyal elképesztően unatkozik mostanában, és az sem kérdés, hogy nagy cicarajongó, hiszen hatalmas photoshopolásba kezdett és macskaarcra cserélte különböző állatok pofáját, megteremtve ezzel saját macskauniverzumát tele különösebbnél különösebb élőlényekkel. Látni fogod, hogy még a nagymacskák sem úszták meg a plasztikát… Ijesztő, vicces, sokkoló, szánalmas, beteg, aranyos? Mindenki döntse el maga! A követőknek mindenesetre bejön, mert folyamatosan gyarapszik a számuk az Instagramon, az alkotó pedig meglátta a sikerben az üzlet lehetőségét, és 5 dollárért bárki kisállatát macskásítja.

Miközben körülöttünk zajlik a jól megszokott életünket romokba döntő világjárvány, és az emberiség jelentős része otthonmaradásra kárhoztatott, talán arra is több idő jut, hogy elmélyedjünk kicsit és átgondoljuk, mik a fontos dolgok valójában.

Ha valamit tanulhatunk ebből az egészből, az az, hogy a dolgok nem folyhatnak tovább abban a mederben, amiben eddig. Rohanunk, fogyasztunk, önző vágyainkat elégítjük ki, nem törődve másokkal, nem törődve a természettel, aminek mi is a részesei vagyunk. És mindezt miért? Hová vezet mindez? Most rá vagyunk kényszerítve, hogy lelassuljunk, jobban, mint karácsonykor valaha, így azonban van lehetőségünk gondolkozni, számvetést készíteni és magunkba szállni. Ha igazán nagy a baj, úgyis csak a fontos dolgok számítanak. Na de mik azok, kik azok? Természetesen a szeretteink, a családunk, közülük is most az idősebb generációra terelődik a figyelem, mert ők azok, akik a leginkább veszélyben vannak, nekünk meg sokszor eszünkbe sem jut, mekkora hatással vannak ránk.

És hogy miért is ecsetelem mindezt ilyen hosszan? Isaac Fitzgerald, egy brooklyni író otthoni unaloműzés gyanánt egy Twitter-bejegyzést tett közzé a minap, amiben arra buzdította az embereket, írják meg, mik a legértékesebb személyes tárgyaik otthon. Nem pénzbeli értékről van szó, sokkal inkább az eszmei jelentőség számít. Bár pont a posztíró a kivétel ez alól – az ő kedvence ugyanis egy kés, amit a bhutáni királytól kapott –, a beérkező válaszok nagy része valamiféle családi emlék egy olyan személytől, akinek már csak a hiányát érezhetjük, legyen az szülő vagy nagyszülő. Egy plüssállat, egy fénykép, egy doboz cigaretta, egy személyes üzenet, egy napló, egy festmény vagy egy másnak jelentéktelennek tűnő egyszerű eszköz: egy öngyújtó, egy porceláncsésze, egy kistányér és egy kanál… Csupa olyan tárgy, ami az elveszett otthont idézi meg, például egy fémdoboz, amiben korábban a kulcsot tartotta a család, egy feliratos tábla, ami egykor az óhazában díszítette a ház falát vagy egy kerámiamacska, ami túlélt egy tűzvészt, amiben az egész ház megsemmisült. A tárgyak közös nevezője a hiány, mind valami olyasmire emlékeztet, ami már nincs, ami elmúlt. Mert valahogy csak akkor becsüljük meg a dolgokat igazán, amikor már elveszítettük...

Sokat gondolkoztam, az én legfontosabb emlékem mi lehet, mi az, amit a legnagyobb becsben őrzök, aztán rájöttem, egy olyan tárgyról van szó, amit gyakran kézbe veszek és használok, és nem csupán érintetlenül egy fiók mélyén lapul: anyu egykori kézzel írt receptkönyve, aminek segítségével ízeket, ezzel együtt pedig szép emlékeket idézhetek meg a múltból.

Nektek mi a legnagyobb eszmei értékkel bíró személyes tárgyatok otthon? Ha gondoljátok, kommentben írjátok meg!

Macskatulajdonosok jól tudják, milyen nehéz olyan macskabútort találni, ami nemcsak praktikus, de szép is egyben. A svéd The Cat Flat (Macskalakás) erre a problémára kínál megoldást. A macskapszichológus Susanne Hellman Holmström és a belsőépítész Eleonor Moschevitz egyesítve tudását megalkotta ezt az elegáns bútordarabot, amiről első ránézésre senki sem gondolná, hogy nem csupán egy sima szekrény, hanem egy több szintes, minden luxussal felszerelt macskalakosztály.

A diófából készült kortárs dizájnbútor három szinten számos funkcióval bír: egyszerre biztosít kaparófelületet, játékteret, fekhelyet, búvóhelyet, tisztálkodási lehetőséget, de tudnak itt kémkedni, vadászni és szociális életet is élni négylábú kedvenceink. Mindezt, ha úgy kívánjuk, zárt ajtók mögött, elrejtve az avatatlan szemek elől, egy elegáns külsejű szekrénynek álcázva. A macskák a bútor tetején és oldalán található lyukakon szabadon jöhetnek-mehetnek, és mivel a szekrényajtó nem tömör, a bent tartózkodó cicák zárt állapotban sincsenek teljesen elszigetelve, ráadásul leskelődni is remekül lehet az ajtók mögül. Az egyes szintek közt a fentihez hasonló átjárók találhatók. Az alsó szint a wellnessrészleg kihajtható barlanggal, kaparófával, kefével és vakaróval, ami oldalt, egy bejáraton át is megközelíthető. Az emeletre egy alagúton lehet megérkezni, ahol egy rámpa, alatta pedig puha fekvőfelület található. Körmözni a legfelső szinten is lehet köszönhetően a hátsó fal bevonatának, de ez a játszótér is egyben falra rögzített tablettel és a felfüggesztett szalaggal a kijárat alatt. A szekrény teteje természetesen szintúgy hasznos terület, ami ideális nézelődésre, heverészésre, fennkölt pózolásra és az ott elhelyezett tárgyak lelökdösésére… Egy szó mint száz, remek bútordarab igényes külsővel, ami mind a macskák, mind a gazdák megelégedésére szolgálhat.

Sokan vannak, akiknek egyszerűen nincs érzékük hozzá és a szobanövényeik rendre elpusztulnak. Vagy csak a lakásuk nem alkalmas az életben tartásukra, netalántán macskájuk van. Utóbbi esetben talán a papírnövény sem a legjobb megoldás, mert azt is simán megrágja a kiskedvenc, de aki csak szimplán növénygyilkos, viszont nem bírja a műanyag utánzatokat, annak mégis csak ez lehet a tökéletes növénypótlék.

Ezek az aprólékos műgonddal elkészített, élethű miniatűr szobanövények egy libanoni-venezuelai származású, Barcelonában élő papírművész, Raya Sader Bujana munkái, amelyek bármelyik babaház ékei lehetnének. A papírnövényekhez cserepek, kaspók és virágtartók is tartoznak, és olyannyira elnyerték az emberek tetszését, hogy az összes darab pillanatok alatt elfogyott az Etsyről. A művésznő nemcsak növényeket készít, ékszerek, faliképek és 3D-s emberalakok is szerepelnek a megvásárolható alkotások között, de mind közül a mini növények tűnnek a legkapósabbnak. Ha már nem is juthatunk hozzá ezekhez az apró szobanövényekhez, inspirációt azért meríthetünk, és némi kézügyességgel – akár gyerekekkel együtt is – megpróbálhatjuk leutánozni a műveket.

Most, hogy lassan mindenki több mázsányi lisztet tartalékolt be otthon, ideje nekilátni a kenyérsütésnek, hogy minél kevesebbszer kelljen lemenni a boltba a járvány idején! Kezdetnek egy hagyományos cipóforma is megteszi, de aki belejött már a sütésbe, miért ne mehetne ennél is tovább és emelhetné művészi szintre a kenyérsütést?

Mint tette ezt az a péknő, aki különlegesen kidekorált kenyereivel már 112 ezer követőt gyűjtött össze az Instagramon. Az észak-karolinai Blondie + Rye (Hannah P.) péktermékei igazán nőies, kifinomult darabok, melyek nemcsak ehető finomságok, de aprólékosan megformázott, karcolt levelekkel, virágokkal vagy színes zöldségekkel, gyümölcsökkel feldíszített, szemet gyönyörködtető műalkotások is egyben. Akinek nem jön meg az étvágya a mintázott kenyerek láttán, az feltehetőleg nemrég evett…