A tegnapi firkaszékek után most újabb különleges bútorokat mutatok. Úgy látszik, ez egy ilyen hét. A dél-karolinai Benjamin Rollins Caldwell könnyen a kockák, geekek és nerdök (vagy hívjuk őket, ahogy akarjuk) kedvencévé válhat a Design Miami 2013-ra készült művészeti projektje révén, ami tulajdonképpen egy bináris nappali, méghozzá egy olyan nappali, amely kizárólag különböző számítógép-alkatrészekből készült bútorokból áll.

Az újrahasznosított bútordarabok alapanyagai közt van minden, ami egy számítógép belsejében is megtalálható: alaplap, vinyó, processzor, táp, memória, ventilátor, vezeték, nyomtatott áramkör, amelyekből - ki hitte volna - szinte egy egész szoba berendezhető. Van itt szék, fotel, kanapé, dohányzóasztal, faliszekrény, sőt még szőnyeg is. Nem mondom, hogy egyszerű elkészíteni egy-egy ilyen darabot, hisz van benne anyag bőven, de ötletnek nem rossz, pláne most, karácsony előtt. Aki maga is szívesen csinálna ilyesmiket, de nem tart otthon nagy mennyiségű veszélyes hulladékot, kezdjen valami kisebb volumenű dologba, készíthet például dobozokat, tartókat, képkeretet hasonló módon, csavarozással, mint Caldwell, aki lejárta ugyan a lábát a használaton kívüli alkatrészekért, de mindenképpen érdekes dolgot alkotott.

A Tokiói Művészeti Egyetem egyik hallgatója igen különleges dologgal állt elő bútorfronton. Fukawa Daigo ülőalkalmatosságai első pillantásra egyértelműen falfirkáknak tűnnek, amit hülyén pózoló emberek mögé photoshopoztak. És második pillantásra is... Ám, ha közelebbről szemügyre vesszük a képeket, jól látszik, hogy a modellek bizony nem a semmiben ülnek, súlyukat Fukawa egyedi firkabútorai tartják meg, szó sincs tehát képmanipulációról, ezek a gyerekfirkának látszó valamik ténylegesen bútorok, amelyeket drótból hajlított készítőjük. A minimális anyagköltséggel előállítható, firka formájú székek puffok és kanapék elképesztően ötletes és egyedi darabok, egyszerűen tisztíthatók és könnyen mozgatóhatók, ráadásul még csak sok helyet sem foglalnak, kisebb alapterületű szobákba, gyerekszobákba, kültérre praktikus választásnak tűnnek, már ha valakit nem riaszt el ez a hóbortos stílus. Szerintem zseniális.

Gondolkoztatok már azon, hogy mi marad utánunk a jövő nemzedékeinek? Milyen 20. és 21. századi relikviákat ásnak majd ki a földből az elkövetkező évszázadok régészei és történészei? Feltéve persze, ha lesz még akkor emberiség... Christopher Locke eljátszott a gondolattal, hogy vajon milyen kövületek keletkeznek majd a modern kor emberei után.

Iszonyú gyorsan változó világunk már-már abszurd sebességre kapcsolt, ami pár éve még új volt és menő, az ma már „őskövületnek" számít. (A jelenség egyébként a South Park alkotóit is megihlette, mármint a gyorsan a változó divat, az „ez már lejárt lemez" témaköre, íme, az ide vonatkozó rész az „ősrégi" 3. évadból, amelyben Kyle mindig egy lépéssel le van maradva a többiek mögött: Chinpokomon.) A hipergyors evolúciót leginkább a technikai eszközeinken érzékelhetjük, ijesztő és egyben szomorú megtapasztalni, hogy milyen gyorsan lesz a jelenből múlt. Christopher Locke segítségével most egy kis időutazásban lesz részünk, az amerikai művész ugyanis a természetet megszégyenítő módon változtatott kővé mindenféle néhány éve, évtizede még csúcstechnológiásnak számító kütyüt: joystickot, kazettát, telefont, irányítót... Lock betonból és penészből, valamint egy titkos összetevőből készített alkotásai nagyszerűen szemléltetik jelenkori eldobható világunkat, mai fogyasztó társadalmunk tárgyakhoz való viszonyát.

Pszichedélia a javából, és még csak Photoshop sem kellett hozzá. A koreai Jee Young Lee az illúziókeltés nagymestere, aki képszerkesztő programok segítsége nélkül, a saját stúdiójában készítette el az alábbi szürrealista képsorozatot Stage of Mind címmel. A varázslat tehát egy pici szöuli műteremben kelt életre, de nem ám csak úgy a semmiből. Jee Young Lee többek között koreai népmesékből, a keresztény hitvilágból, Shakespeare darabjaiból, Lewis Caroll klasszikusából, az Alice-ból és saját gyerekkori emlékeiből merítette az inspirációt. A képekbe majd' minden esetben önmagát is belekomponáló művésznő tehát ismert történetek alapján teremtette meg saját misztikus álomvilágát, méghozzá hihetetlen kitartással és türelemmel, nem ritkán heteket, hónapokat szánva az egyes jelenetek megalkotására. De megérte a fáradtságos munka, a végeredmény elképesztően látványosra sikerült.

Mindjárt itt a Mikulás, aztán meg a karácsony, ideje hát adventi hangulatba ringatni magunkat, és nekiállni beszerezni/előkaparni a karácsonyi dekorációt. Klasszikus karácsonyfadíszeket bárhol kapni, de mi van akkor, ha valaki ennél többre vágyik, mondjuk, kocka, vagy angolosan szólva geek lévén szeretné az egyéniségét is belevinni az ünnepi díszítésbe, és szívének kedves kiegészítőkkel díszítené az otthonát? Csüggedésre semmi ok, ma már szinte bármilyen tematikájú ünnepet tarthatunk, amihez minden megvásárolható a neten, de még jobb, ha saját kezűleg készítjük el a különleges dekorációt. Ehhez szeretnék egy kis inspirációt adni olyan egyszerű alapanyagok felhasználásával készült díszek bemutatásával, mint például a papír, a kiégethető gyurma, a LEGO, a CD-lemez, a különböző kábelek vagy a használaton kívüli nyomatott áramkör. Íme, tehát néhány ötlet számítógép- videojáték-, sci-fi-, fantasy-, képregény- és animefüggő kockáknak, amivel igazi geek karácsonyi hangulatot varázsolhatnak otthonukba! A különleges karácsonyfadíszek, koszorúk és egyéb dekorációk szerintem ajándéknak sem utolsók.

A New York-ban élő Angela Rizza szabadúszó illusztrátor, aki szenvedélyes fotós is egyben és a madarak megszállottja. Ez utóbbi vonzódása munkái jelentős részén is tetten érhető, melyek elkészítésében egyébként a digitális technika is segítségére volt. A végeredmény mégis inkább a kézi rajzhoz áll közel, s a klasszikus meseillusztrációkra hajaz, aprólékosan kidolgozott művei bármelyik könyv ékességére válnának. Érzek némi szecessziós hatást is a képeken, amelyek közt népszerű regényekhez és tévésorozatokhoz (pl. Harry Potter, A Gyűrűk Ura, Totál szívás) készült illusztrációk is találhatók. Meg persze madarak és bogarak meg egyéb, mesékben gyakran feltűnő állatok. Szavak helyett azonban beszéljenek inkább a képek maguk, jöjjenek tehát Rizza lenyűgöző szépségű, mesebeli alkotásai!

Hát én inkább addig mennék, amíg találnék egy megfelelő helyet, hogy elvégezzem a dolgomat, semmint, hogy ezt a szibériai budit igénybe vegyem. A sziklaperemre épített bádogillemhely, bár kétségtelenül praktikus - hisz, ha van egy lyuk az alján, a tartalma egyszerűen a mélybe hull, szippantást tehát nem igényel -, hívogatónak épp nem nevezhető. Tériszonyos lévén én csak annyit kérdek attól, aki ezt ilyen csodásan elhelyezte, hogy miért? Miért kell egy sziklaperemre egy rozzant budit építeni? Értem én, hogy valószínűleg szép a kilátás belőle, már ha van legalább egy rés a hátulján, ahol az ember ki tud nézni, de nem lenne mindez ugyanilyen szép wc nélkül is? Vagy annyira unalmas ott az élet, hogy a hétköznapi dolgokat kell egy kicsit kalandosabbá tenni? Mindenesetre nem egyedi esetről van szó (további sziklabudik itt), és nem is ez az egyetlen módja az extrém wc-zésnek, a galériában mutatok még három példát e fura hóbortra. Búvárok, fakírok és barlangászok előnyben!

Az üzletember apuka gyakran utazik repülőn, ilyenkor pedig el kell ütni valamivel az időt. És mi más is lehetne erre alkalmasabb, mint a kreatív energiák kibontakoztatása, azaz az alkotás! Ám, hogy a családtagok se hiányozzanak annyira út közben, őket is be lehet vonni az egészbe, ahogy tette ezt Tatsputin nevű emberünk is, aki a gyerekei által készített rajzok kiszínezésével múlatta az időt a gépen, méghozzá illusztrátorokat megszégyenítően profi módon, amelynek a végeredménye ez a kicsit groteszk, leginkább Csupó Gábor munkáit idéző néhány rajzocska, melyen a gyermeki és a felnőtt látásmód egyszerre érvényesül. Apuka a ceruzás színezésről aztán áttért egy iPad-es applikációra, és most már ezzel dolgozik (ld. utolsó két kép), nekem azonban a régebbi, hagyományos technikával készült képei jobban tetszenek.

A korábbi Pasik és macskák szinkronban című anyag után, amelyben jó pasikat és hasonló pózban lefotózott macskákat csodálhattatok meg egymás mellett, most jöjjön ugyanennek a női verziója, méghozzá pin-up lányos változatban, melyet a Cats That Look Like Pin Up Girls oldal gyűjtött össze. A pin-up lányok és a macskák közti hasonlóság szembetűnő: ugyanúgy szeretnek pofákat vágni, nyújtózkodni, rudakat ölelgetni és magasra emelni a lábukat...

Az 1987-es születésű Bordalo Segundo utcai művészként ügyesen vegyíti a különböző alkotási technikákat, látványos plasztikus graffitiket hozva így létre, amelyekhez a festékeken túl mindenféle lomokat is felhasznál, kiemelve ezzel munkáit a síkból. Az ötlet persze nem új keletű, gondoljunk csak a kollázsokra, ahogy a szemét újrahasznosítása és művészeti célra történő felhasználása sem Bordalo II (ez a művészneve) találmánya, ám így, együtt alkalmazva mindezt, mégis valami különlegeset tudott létrehozni a portugál művész, akinek legújabb alkotása egy színpompás ara papagáj, amelybe egy autógumit, egy kidobásra ítélt ventilátort és különféle fémhulladékokat is beépített. Ezt láthatjátok az első néhány képen, a folytatásban pedig korábbi, városi életképeket - jellegzetes épületeket, forgalmas utcákat, különféle járműveket és kisállatokat - ábrázoló műveiből is bemutatok párat.