A szivárvány eukaliptusz (Eucalyptus deglupta) minden bizonnyal a Föld legszínesebb fája, mely a Csendes-óceáni térségben és Dél-Kelet Ázsiában többfelé is megtalálható. A fa törzse a szivárvány színeiben pompázik, melyet az egészen évben tartó kéreghámlás okoz: ahogy a fa ledob magáról egy darabot, előtűnik alóla a színes belső réteg. A friss hámlás után zöld folt marad, az idő múlásával aztán a belső kéreg kék és lila, majd narancs és vörös tónusúra változik, ennek köszönhető tehát a fantasztikus, színes fatörzs látványa. Az alábbi képek Hawaiion készültek, de a különleges fa a Fülöp-szigeteken, a Szunda-szigeteken és Ausztráliában is megtalálható.

Az esküvőnk napja életünk egyik legfontosabb állomása, aminek tökéletesnek kell lennie. Ám még ha jól is sikerül minden, akkor sem biztos, hogy kizárólag szuper fényképek készülnek az eseményről. Bizony nem mindenki fotogén, sokan pedig egyszerűen nem tudják egész nap kontrollálni a vonásaikat, nem egyszer külső tényezők zavarnak be a képbe, de vannak persze olyanok is - nem is kevesen -, akik önszántukból csinálnak viccet a fotózásból, szakítva a hagyományos, romantikus esküvői beállításokkal. Balul sikerült fényképek, jól elkapott rossz pillanatok és szándékosan vicces esküvői fotók jönnek tehát, egy valami közös bennük csupán, hogy valószínűleg nem ezek a fotók fogják díszíteni az újdonsült házaspár otthonának falát. Röhögni viszont lehet rajtuk, és lehet, hogy a jó házassághoz már ennyi is elég...

Egy évtizeddel azután, hogy Magyarországon „tetőzött az ifjúsági probléma", Amerika a vietnámi háború sebeitől vérezve, a hidegháború kellős közepén, egy gazdasági válságot megélve, a környezetszennyező ipari létesítmények sötét füstje alatt is tudott mosolyogni, és lakói a mai popkultúra bölcsőjében ringatózva hódolhattak az ekkor kialakuló és viharos sebességgel elterjedő új zenei irányzatoknak, élvezhették a sci-fi műfajának felvirágzását, rabjai lehettek különböző bódítószereknek, no meg persze a nőknek, akik újdonsült függetlenségüket fennen hirdetve megvívtak a férfiakkal az egyenrangúságért. Ide datálható a személyi számítógépek megszületése és számtalan tabudöngető filmmé, regényé, melyek a szabadság mámorát közvetítik a háborútól teljesen megcsömörlött fiatalság felé, beköszönt a new wawe, és bár Martin Luther King eddigre már halott, világhírű álma megvalósulni látszik, de legalábbis folytatódik a feketék integrációja, még ha ez teljes mértékben a mai napig sem történt meg. Amerika tehát száz százalékon pörög ekkor, mi pedig néhány régi fénykép segítségével tehetünk most oda egy időutazást, és érezhetjük át azt a hangulatot, ami az évtizedet jellemezte, és ami, bár a szele hozzánk is elért, akkoriban még igen távol állt tőlünk, magyaroktól.  

Cuki kis mini felnőttek, gondolhatnánk az alábbi képek láttán, amelyeken kisgyerekek feszítenek tetőtől talpig divatosan, a legújabb trendeknek megfelelően felöltöztetve, mintha már maguk is felnőttek volnának, csak kicsit apróbb kivitelben. Vannak, akik már kiskorukban a divat megszállottjai, mint Alonso Mateo, a mini divatikon (ld.: utolsó kép), akiről már korábban esett szó ezen a blogon, a többség felnőttes külseje azonban egyértelműen szülei lelkén szárad, akik még fotókkal is telezsúfolják a netet imádott és mindenekelőtt szuperdivatos csemetéikről, remek alapanyagot szolgáltatva ezzel a különböző blogok szerzőinek. Hogy egy jól öltözött gyerek láttán ki mit gondol, változó, van, akinek tetszik, más pedig szörnyülködik és ítélkezni kezd a szülők felett, egy azonban biztos, a mai világban igenis számít a külső, a felnőttek társadalmában a jól öltözöttek előnyt élvezhetnek az élet több területén, könnyebben elérik, amit szeretnének rosszabb cuccokban nyomuló embertársaiknál. Más kérdés, hogy ennek a gyerekek világában is így kell-e működnie...

A ronda, barna ragasztószalagok (vagy csomagolószalagok, ki hogy hívja) ideálisak dobozok és csomagok rögzítéséhez, de ki hitte volna, hogy valami szépet is lehet belőlük alkotni! Márpedig Mark Khaisman ennek az egyszerű anyagnak a segítségével „festi" meg képeit, amik mind témájukban, mind stílusukban a klasszikus holywoodi ún. film noir filmeket idézik. A varázslathoz fény is szükségeltetik, a szalagokat ugyanis egy üveglapra ragasztja fel a művész, amit aztán átvilágít - ahová több réteg szalagot ragasztott, sötétebb felületként jelenik meg a képen, a világos részekhez kevesebb ragasztó is elég.

Khaisman tehát a fény segítéségével hívja elő alkotásai végleges formáját, úgyhogy nem véletlenül nevezi magát a Fény festőjének, bár ezzel a névvel azért nem alkotott túl eredetit, hisz jó pár régebbi és kortárs művészt is e jelzővel illetünk az impresszionistáktól kezdve a mai, az épületeket vetítőikkel dekoratívan megvilágító fényfestőkig. Khaisman ragasztós technikája sem saját találmány, az amsterdami street art művész, Max Zorn is csinált már ilyet, igaz, ő kidolgozottabb képeket készített, amelyekből szintén láthattok itt néhányat, Khaisman munkái után. A stílus viszont Zornnál is ugyanaz, tehát film noir, a ragasztószalagok és a fény eme különös, sárgásbarnás színvilágú összjátéka ugyanis ehhez a műfajhoz illik igazán.

2014 januárja van, ismét elkezdődött tehát egy újabb 365 napos periódus, ami óhatatlanul is azt jelenti, hogy megint öregedünk egy évet idén, persze mindenki csak a saját születésnapján, de akkor is. Ám míg az élet korai szakaszában boldogsággal és várakozással tölt el bennünket, egy idő után már nem feltétlenül örülünk az évek múlásának, mert bár ideális esetben egyre bölcsebbek leszünk életünk során, fizikailag egyszer csak leszállóágba kerülünk, és szép lassan elindulunk lefelé a lejtőn. Ám kár ezen keseregni, ez az élet rendje, ráadásul sokak karrierje csak életük második felében ível fel igazán, ekkor válnak ismertté, egykori önmagukra pedig talán rá sem ismerne a világ. Pedig egyszer mindenki volt fiatal, az ismert emberek is, tanúsítja ezt az alábbi galériánk. Az elmúlt száz év meghatározó figuráiról láthattok most fiatalkori képeket még azokból az időkből, mielőtt megismerte volna nevüket és arcukat az egész világ, illusztrálandó az idő múlását, ezzel is köszöntve az új esztendőt. 

Öt celebmacska összeállt egy közös karácsonyi klip erejéig, nekem pedig nem maradt más hátra, minthogy az ő videójukkal kívánjak kellemes ünnepeket és finom falatokat mindenkinek!

Mai világunkban a szépség szinte mindennél fontosabb, a nőktől meg aztán pláne elvárják, hogy gyönyörűek és csinosak legyenek. Lassan egyáltalán nem számít, hogy ki milyen ember, mennyi esze van, miben tehetséges, hogyan gondolkodik dolgokról, vagy hogy mennyire szorgalmas és megbízható, sokan csak a külső, az uniformizált szépségideálhoz való hasonlóság alapján ítélnek meg egy embert. Egy nő, ha meg akar felelni modern korunk igényeinek, sminkben jár, hangsúlyozza a szemét és a száját, a szemöldökét szedeti, a szempilláját és a haját festeti, ha kell póthajat is betetet. De hiába a sok próbálkozás, ha végeredmény meg sem közelíti a reklámokban, divatmagazinokban látható modellek és celebek tökéletes külsejét.

Pedig köztudott, hogy a ragyogó szépségű sztárok elsősorban minek, pontosabban kinek köszönhetik irigylésre méltó külsejüket, és itt most nem a plasztikai sebészekre gondolok, bár ez a téma is megérne egy külön misét. Sokkal inkább a grafikusok azok, akik egy képszerkesztő program segítségével és néhány egyszerű trükkel bárkiből álomnőt varázsolnak a hirdető igényei szerint. Tökéletes orr, ideális arcforma, hatalmas szemek, duzzadt ajkak, makulátlan bőr, hosszú láb? Nem gond, a Photoshop bárkiből álomnőt csinál - sugallja Anna Hill négy álreklámplakátja, aki megelégelve a hamis képeket közvetítő divatfotókat, melyeknek sokszor köze sincs a valósághoz, készített négy szarkasztikus hangvételű hirdetést, melyek a Photoshopot mint a manapság legmenőbbnek számító kozmetikai terméket, a szépség elérésének legfőbb eszközét reklámozzák. Hill tehát négy elgondolkodtató plakáttal reflektál álságos világunkra, melyben a mű a szép, a többiek meg mehetnek a búsba. Csajok, ti mit szólnátok egy tubus Photoshophoz?

Yuken Teruya különleges papírtáskái üresen is ajándékot rejtenek, méghozzá egyedi, fákat formázó papírszobrokat. A japán művész először lefényképezett néhány fát, majd ezekből készített a számítógépén mintákat, amiket a táskák oldalára nyomtatott. Ezt pedig már csak körbe kellett vágnia úgy, hogy a kivágott rész egy ponton még kapcsolódjon a zacskó falához, majd egyszerűen benyomta a körbevágott mintát, csavarással megformázta a törzset, amit a tasak másik oldalához ragasztott, ehhez jött még egy kis levéligazgatás, és el is készült a különleges 3D-s papírfa, ami ugyan az ajándéktáska használatát megnehezíti kissé, de nem is a praktikum motiválta a készítőt. Az unikális darabok művészeti céllal születtek egy erdei sorozat részeként, műalkotásokról van szó tehát, melyek jelenleg egy galériában láthatók. 

Advent van. Ilyenkor az ember szíve megtelik szeretettel, cuki kisállatok láttán pedig pláne ellágyul minden állatbarát. A következő képsorozatra meg aztán mindez hatványozottan igaz. Szuperaranyos állatok következnek másodmagukkal, pontosabban a rájuk megszólalásig hasonlító kölykeikkel, önmaguk mini másával. Klónozásról tehát természetesen szó sincs, mindez genetika, még az egyformán sanda tekintet is...