Üdv mindenkinek! Több mint másfél év után újra itt vagyok, és feltámasztom hamvaiból a Szubkultúr blogot!

Éppen 100 éve vette kezdetét a borzalom, történelmünk első modern háborúja. Az első világháború több mint tizenötmillió ember halálát okozta, hősökét, gyávákét, ártatlanokét. A halottak közt nemcsak besorozott katonák, de rengeteg civil áldozat is volt. Róluk emlékezik meg Nele Azevedo, brazil szobrásznő drámai hatású installációja, mely Birminghamban, a Chamberlain téren található lépcsősoron kapott helyet.

Az alkotás keretein belül ötezer arctalan jégfigura olvadozik a lépcsőfokokon ülve, s halad együtt az enyészet felé. Ha szárnyuk is lenne, azt mondanám, olyanok, mintha Az idő uraiból szalajtották volna őket, ám valójában a múlt árnyai ők, akiknek szellemei arctalanul ugyan, de köztünk élnek ma is, örök mementóiként a nagy háborúnak, amely alapjaiban rengette meg a világot. Róluk azonban ritkán emlékezik meg bárki is, egykor volt életüket elhomályosítja a folyton változó történelem. Azevedo épp ezért neki szentelte ezt a művet, mely önkéntesek segítségével került a térre, és témájához hűen igazán kísértetiesen fest a képeken.

Tokióban nemcsak hogy nem sötétítik le álszent módon a dohánytermékeket árusító trafikok ablakait, de egyes helyeken olyasmivel csalogatják magukhoz a vevőket, ami gyerekre és felnőttre egyaránt hat. A cukisági faktorról van szó természetesen. Mert melyik cukiságmániás japán szíve ne lágyulna el egy a trafik ablakát kinyitó kutyus láttán? Nincs is ennél jobb vevőcsalogató.

Japán egyik legmenőbb dohányboltjában a tulajdonos kutyája is besegít a bizniszbe. Egy édes shiba inuról (őshonos japán kutyafajta, nagyon kedvelt és elterjedt a szigetországban) van szó, aki egész nap lelkesen dolgozik gazdája boltjában: ha jön valaki, eltolja az ablakot és köszönti a vevőt, méghozzá olyan széles mosollyal és aranyos tekintettel, hogy annak nehéz ellenállni. Ez nem is nagyon sikerül a cukiságra különösen fogékony japánoknak, akik bármikor szívesen vásárolnak a trafikos ebtől. Vagy csak megcsodálják őt, és finom falatokkal jutalmazzák, mint az a lenti videón is látható. Jól is megy az üzletnek, ami már nem kizárólag a tokióiak kedvence, naná, hogy a turisták is rácuppantak a látványosságra. 

Megvan mindenkinek a hóban szaró rókás Vuk-borító, nem? Értem én, hogy szegény Vuk is csak egy állat, az állatok pedig, akárcsak az emberek, néha bizony elvégzik a kis és nagy dolgukat. De erről szól a könyv? Vajon Fekete István egy hóban szaró rókát képzelt a borítóra, amikor megírta a történetet? Ki tudja... A könyv szerkesztői mindenesetre úgy gondolták, hogy Vuknak nincs takargatnivalója, és ha kell, bátran könnyíthet magán, akár a könyvborítón is, betekintést engedve az olvasóknak a legintimebb pillanataiba is. Vagy csak szarik az egészre? És miért nem rókázó róka került a borítóra, nem lenne sokkal stílszerűbb? Ezekre a kérdésekre minden bizonnyal most nem kapunk választ, ellenben annyi nagyszerű rókás kép érhető el a neten, mint azt az alábbi válogatásban is láthatjátok, hogy a következő kiadásra még nem késő jobb fotót választani. 

Nem csak a játékgépek és a videojátékok fejlődtek rengeteget az elmúlt évtizedek alatt, a kontrollerek tervezésekor is mindig fontos szakmai szempont volt lépést tartani az adott kor technikai vívmányaival és formai követelményeivel, mindezt úgy, hogy minden márkának egyedi, újszerű, dizájnos és könnyen kezelhető irányítója legyen. Ez kinek így sikerült, kinek úgy, a fejlődés mindenesetre a mai napig folyamatosan tart. És hogy ezt a folyamatot vizuálisan is szemléltessük, most következzék Javier Laspiur Controllers című, nosztalgikus fotósorozata arról, hogy hogyan változtak a játékgépek irányítói az elmúlt harminc évben. Atari, Sega, Nintendo, Dreamcast, PS, X-Box... Gamerek generációi nőttek fel ezeken.

Pontosabban csokizd, persze csak ha megengedheted magadnak, hogy minden egyes állásra egy tábla csokoládéval jelentkezz, melynek csomagolópapírja maga a CV-d. Az ötlet egy grafikustól, az amerikai Matthew Hirsch-től származik, aki a csokipapíron az összetevők és a gyártó helyett a saját képességeit és adatait tüntette fel. A telefonszámát a vonalkód rejti. Az ötlet nyálcsorgató, bár kissé megvesztegetés szaga van, ráadásul kánikulában sem túl praktikus. Egyébként sem biztos, hogy minden HR-es csokiimádó. Vagy épp ellenkezőleg, lehet akkora csokiholista is, hogy azonnal befalja a csokit, letépve róla a papírt, ami aztán olvasatlanul a kukában landol.

Sanghaj folyóján úszik az a jellegzetes kínai halászhajó, amely 99 életnagyságú, igencsak rossz bőrben lévő vadállat szobrával halad végső célja felé. A kilencedik hullám elnevezésű installáció egy sanghaji kiállításra tart, készítője pedig az ismert kínai művész, Cai Guo-Qiang, aki alkotásával a világméretű környezeti válságra szeretné felhívni a figyelmet.

Cai Guo-Qiang művét egy örmény festő, Iván Ajvázovszkij 1850-ben készült, A kilencedik hullám című festménye inspirálta, sőt az alkotás nevét is innen kölcsönözte a kínai művész, aki nem először foglalkozik ezzel a témával: korábban több drámai hatású állatos installációt is készített, például nyilakkal telelőtt tigriseket, vagy egy itatónál gyülekező, egymás mellett békésen megférő állatseregletet, ugyancsak azzal a céllal, hogy az emberek és a természet közti, egyre nagyobb mértékben növekvő távolságra irányítsa a figyelmet. Kérdéses azonban, hogy ez sikerülhet-e neki, mert bár valóban szívszorító látvány a szenvedő állatokkal telezsúfolt, modern kori Noé bárkája a Huangpu-folyón, kiváltképp az égbe nyúló felhőkarcolókkal és a természettől sok vadon élő állat élőhelyét elrabló nagyvárossal a háttérben, az alkotás hatása - annak ellenére, hogy az installációról készített fotók körbejárták a netet - valószínűleg elenyésző. És ez az egész így még szomorúbb. 

Ernest Zacharevic Banksy nyomdokain haladva minden falrepedésben meglátja a művészetet, igaz, rajzolási stílusuk merőben más. Míg Banksy elsősorban fekete-fehérben nyomul, Zacharevic, vagy ahogyan műveit szignózza Zach (illetve Zachas) színesben látja a világot, és munkái gyakran járókelők közreműködésével válnak teljessé. Ugyanígy az elhagyott tárgyak, egy bevásárlókocsi, egy szék, egy bicikli is szerves elemeit képezhetik műveinek, melyek leginkább Malajzia utcáit színesítik, a litván művész ugyanis itt él. Figuráihoz is innen merít ihletet, rajzairól gyakran ázsiai arcok mosolyognak le ránk.

A nemzetközileg is elismert Zacharevic Banksy-val való párhuzamba állítása egyébként nem az én agyszüleményem, a média csak mint A maláj Banksy-t emlegeti a street art művészt, aki brit kollégájához hasonlóan folyamatosan járja a világot, és sok helyen hagyja ott a névjegyét. Rajzstílusa egyszerű, szinte gyerekes. Alkotásai vidámságot árasztanak, nem mellőzve a popkulturális hatásokat sem. Érdemes legalább egy pillantást vetni rájuk.

Andreas Levers A modern világ című sorozata jelenkorunk letisztult városi építészetét veszi górcső alá. Egyszerű formák, ipari hangulat, futurisztikus hatású épületek. Csupa beton, fém, üveg... Az aszfaltozott utak és az ember építette grandiózus monstrumok a természetnek csak alig hagynak teret. Egy-egy fa, némi fű jelzi csupán, hogy akad még valamennyi mesterséges vegetáció. A színekben is a fehér és a szürke dominál, mintha elfelejtettük volna, hogy léteznek más, élénkebb árnyalatok is. Persze élni így is lehet, és ennek is megvan a maga modern nagyvárosi bája, mégis kissé lehangoló az a hangulat, ami a német fotós képeiről árad.

A szemétművészet, bár amolyan makoveczi filozófiával bír, azaz nem az örökkévalóságnak készül, nagy kedvencem, sőt, magam is már-már kényszeresen készítek miniatűr szobrocskákat különböző csokipapírokból - legjobb mind közül a Ferrero. Ezek persze előbb-utóbb úgyis a kukában végzik, akárcsak a többi szemét, de előtte legalább az alkotás örömét is megadják. Valahogy így lehet ezzel a brit művész, Leo Fits Maurice is, aki a világ minden tájáról összegyűjtött, eldobott cigarettásdobozokból készített mini futballmezeket, melyeket a vébé előtt egy kiállításon csodálhattak meg a londoniak. A cigisdobozokból készült mezekkel eldobható világunkra reflektál a művész, akinek több hasonló, az újrahasznosítás jegyében készült projektje is van, melyek megtekinthetők a honlapján.