Ahány kerékpáros, annyi különböző egyéniség, ami természetesen az egyes járgányokon is megmutatkozik. Van, aki kutyával, van aki gyerekkel, más öltönyben, vagy miniszoknyában közlekedik, kinek a bringája spéci, kinek a haja. Természetesen a kor sem számít, fiatal és idős egyaránt kerékpárra pattan. New York a divat egyik fővárosa, és ez alól persze a biciklisek sem vonhatják ki magukat. A különböző stílusú cuccokban tekerő városlakók pedig remek témát szolgáltatnak Sam Polcer fotósnak, aki lelkesen dokumentálja a metropolisz bringásait és azok kerékpárjait. És hogy milyen is New Yorkban a bringás módi? Hát elképesztően változatos és színes. További képek és a hozzájuk tartozó pár soros leírások itt találhatók.

Miközben ír szetterünk, igazi sportrajongóként lelkesen nézi a meccset, és szurkol a gólért, lakótársa édesdeden szunyókál a kanapé alatt. 

Ahogy 2007 óta minden évben, idén is megrendezésre került az iPhone Photography Awards, azaz az iPhone-nal (iPad-del, illetve iPoddal) készített fotók versenye. A pályázatra, csakúgy, mint egy évvel ezelőtt, ezúttal is rengeteg nevezés érkezett a világ minden tájáról, a zsűrinek tehát volt miből kiválogatnia a győzteseket. 

A fotók tizenhét kategóriában versenyeztek egymással, köztük olyan témakörökkel, mint állatok, utazás, naplemente, gyerekek, építészet, fák. Photoshopot nem, ám hasonló funkciójú telefonos applikációkat használhattak a versenyzők. Az idei fődíjas a floridai Julio Lucas lett, aki egy havas téli tájképpel (ld. nyitókép) vívta ki magának az év fotográfusa címet, de rajta kívül még rengeteg versenyzőt díjaztak. Most következzenek az egyes kategóriák győztes képei, plusz néhány második és harmadik helyezett! Az összes díjazott kép itt tekinthető meg.

© JULIO LUCAS, Bradenton, FL, USA - Az év fotósa 2014, 1. helyezés

A kanadai fotósról, Jeff Friesenről bátran kijelenthetjük, hogy szereti a LEGO-t, hisz már ezen a blogon is szerepelt az USA ötven tagállamát megörökítő, vicces sztereotípiákra építő LEGO-alkotásaival, most pedig a jelenleg legnagyobb névnek számító street art művész, Banksy leghíresebb munkáit ültette át színes LEGO-jelenetekre kislánya és a gyerek építőkészlete segítségével. A projekt nemcsak két menő dolgot ötvözött ezáltal, de remek időtöltést is biztosított a készítők, apa és lánya számára, akik a brick (tégla) és a Banksy szavakból összevont Bricksy nevet adták közösen összerakott sorozatuknak. A LEGO-képeken Banksy munkáin kívül az eredeti graffitiknek helyszínt adó London városa is megelevenedik.

Egy könyv önmagában is kellemes látványt nyújt, pláne egy betűszerető embernek, sok könyv meg aztán még inkább jól mutat, de lehet ezt a látványt még tovább is fokozni!

Thomas Allen, amerikai művész például egy banálisan egyszerű ötlettel hódította meg a világot, és egészen új szintre fejlesztette a könyvillusztráció műfaját, öreg, elsárgult lapú ponyváknak adva ezáltal új életet. Munkái tulajdonképpen nem is illusztrációk, sokkal inkább kollázstechnikával készült szobrok, melyekhez nemcsak az inspirációt adják maguk a regények, de az alapot is: erre ragasztgatja fel a művész a borítókról kivágott figurákat, mégpedig oly módon, hogy az 3D-s hatást keltsen, mintha maguk a regényalakok elevenednének meg és ugranának ki a könyvből. Zseniális! Így lesz egy egyszerű ponyvaregényből szórakoztató olvasnivalón túl látványos műalkotás tele finom vizuális humorral. 

Végre jó idő van, már nem hűvös, de még nem túl meleg, ilyenkor az ember legszívesebben csak a szabadban lenne. Egy romantikus randevú a parkban? Találkozás egy rég nem látott baráttal? Meghitt pillanatok egy családtagoddal? Mennyi csodás programlehetőség! De még a legszebb pillanatokat is elronthatja a korgó gyomor, irány tehát a legközelebbi büfé! Ó, jaj, nincs szabad asztal! Sebaj, ha másodmagammal a természet lágy ölére indulok, mindig hozom magammal a különleges hordozható piknikasztalomat, amely szigorúan kétszemélyes! Az Asztal, így na A-val, ami egyben előkeként is funkcionál hiperpraktikus, hiszen csak a nyakunkba kell akasztani a szélén található pántokat, és már ehetünk is, méghozzá civilizált módon, a legzordabb körülmények között is asztalnál! Nézd már, a tervezők még a biztonságra is gondoltak, nehogy ránk ömöljön a kólánk, ha véletlenül megmozdulnánk kaja közben, ezért különleges pohártartó lyukakkal szerelték fel a mellesleg összecsukható, és dizájnos kézitáskaként is szállítható, hihetetlenül hasznos mobilpiknikasztalunkat. Hát nem csodálatos a világ?

A japán fotós, Tatsuo Suzuki a saját háza táján, a tokiói utcákon keres témákat képeihez. Az utcák pedig emberi zsivajtól hangosak, hiszen Tokió egyik legfőbb jellegzetessége éppen ez, hogy dugig van emberekkel, a 12 milliós, agglomerációval együtt viszont már 33-36 milliós lakosságnak otthont adó város tehát igazi kincsesbányának számít egy portrékra specializálódott fotóművész számára. Tatsuo Suzuki márpedig ebben utazik, méghozzá lenyűgözően művelve az ipart, mondjuk Japánban különleges fotóalanyokból, érdekes fazonokból egyáltalán nincs hiány. Jelenetek következnek tehát Tokió mindennapjaiból, középpontban az ott élőkkel, jellegzetes és kevésbé jellegzetes japán arcokkal, fekete-fehérben.

Az amerikai Craig Armstrong nagy természetbarát, aki szabadidejében kirándul, hegyet mászik. Ám nemcsak a hegyeket szereti, az állatokért is rajong, így amint lehetősége lett rá, befogadott egy menhelyről egy cuki fekete kiscicát. A macskát Millie-nek nevezte el, akivel azóta szépen összeszoktak. Olyannyira, hogy Armstrong mindenhová magával viszi kis szőrmók kedvencét, így a macska a hétvégi túrákra is vele tart. Millie ideális mászótárs gazdája szerint, a macskák ugyanis természetükből fakadóan kíváncsiak, szívesen fedeznek fel új helyeket, bátran bemerészkedve a veszélyesebb terepekre is, ráadásul ügyesek és gyorsak is. Persze a gazdi védelmező jelenléte azért nem árt, bármikor jöhet ugyanis egy kóbor kutya, vagy egy kígyó, ami veszélyt jelenthet a cicára. Millie azonban minden jó hegymászó tulajdonságával bír: soha nem panaszkodik, mindig egyre magasabbra szeretne eljutni, és ami a legfontosabb, azt is tudja, mikor kell abbahagyni, hol van az a pont, ahonnan már okosabb nem menni tovább. Millie tehát nem csupán hű társ, de igazán tehetséges hegymászó is, akinek gazdáján kívül egy másik mászócimborája is akadt Kenneth, a vörös cica személyében - őt láthatjátok az utolsó képen.

Ezt a hangzatos címet persze nem én találtam ki, hanem az alábbi fotósorozat készítője, a montreáli székhelyű Vladimir Antaki, aki eddig kilenc várost (Montreál, New York, Las Vegas, Párizs, Bécs, Berlin, London, Amszterdam, Beirut) járt be világszerte, hogy helyi boltosokat, vagy ahogy ő hívja: guardianeket (őrőzőket) fotózzon, guardianeket, a városi templomok őrzőit, hogy ennél a szép kifejezésnél maradjunk.

Minden egyes bolt egy külön univerzum, Antaki szóhasználatával élve: templom, telezsúfolva mindenféle varázslatos, színes, érdekes, kívánatos, vicces, időnként ijesztő vagy meghökkentő holmival, középen pedig ott áll az árus portékákkal körbevéve, az áruk őrzőjeként büszkén, de végtelenül magányosan, legtöbbször mosolytalanul. Ez a magányosság persze nem véletlen, a képek beállításából is fakad, melyek segítségével a fotós arra hívja fel a figyelmet, hogy bár boltosokkal, kereskedőkkel, az egyik legősibb szakma képviselőivel szinte minden nap találkozunk, mennyire nem figyelünk rájuk és nem ismerjük el a munkájukat, ahogy nem figyelünk egyáltalán a környezetünkre sem. A városi élet forgataga ugyan szinte mindenkit beszippant, ám sokszor elidegenít még azoktól az emberektől is, akikkel nap mint nap kontaktusba kerülünk. Igaz, már nem sokáig, az internetes boltok terjedése előbb-utóbb ennek a szakmának is véget vet. Véssük tehát, jól emlékezetünkbe e képeket, melyek egyfajta mementói is korunknak, hisz ki tudja mit hoz a jövő!

A nem is olyan távoli jövőben, 2150-ben járunk, amikor is már teljesen általánossá vált az űrutazás, és nem csak a Földön, de az univerzum összes ismert részén működik a bolygók közti csomagkiszállítás. Főhősünk is csillagközi kézbesítőként dolgozik, automatizált űrhajóján járja a galaxisokat, ám az egyik útja során kisebb problémába ütközik, ami egyeseknek nem is olyan kicsi probléma. Sok helyen fent volt, de hátha valaki még nem látta...