A vietnámiak nem esnek kétségbe, ha szállításról van szó. Mit nekik teherautó, ha van egy motorkerékpár is a háznál! Legyen az élő állat, vagy halott, alkatrész, egy rakat kosár, rettentő sok műanyagpalack, vagy akár egy tükör, az ott élők előtt nincs akadály. Hans Kemp fotósorozata Vietnámból, ahol a motorbicikli az első számú szállítóalkalmatosságnak számít. További inó a Facebookon.

Romos épületek, foghíjas telkek, trafók, korhadó kerítések, kutyaszar, na meg persze szemét és szemét - ezek azok a dolgok, amik egy várost igazán elcsúfítanak. Mindezekhez képest egy-egy magányosan meredező tűzfal szinte fel sem tűnik az embernek, pedig az eredeti formájukban nem túl szép látványt nyújtó falak esztétikai hátrányai könnyen előnnyé kovácsolhatók. Egy street art művész számára ugyanis ennél kiválóbb vászon nem is létezhet egy betondzsungelben! Nem véletlenül terjed nálunk is a tűzfalfestés műfaja, vagy mondjuk inkább, hogy visszatér, hiszen az emberek mindig is szívesen díszítették rajzokkal, festményekkel a környezetüket, hogy éppen milyen céllal, az most mindegy. A dolog tehát nem újkeletű, ami mégis újszerűvé teszi az egészet, az az illúzió.

A 21. században élünk, most minden, ami 3D-s, nagyon menő! Legyen az film, nyomtató, toll, vagy festmény, századunk kulcsszava, a 3D biztosan új élettel tölti meg a dolgokat. Sőt, nem is kell valójában 3D-snek lennie, elég, ha csak olyan hatású valami. Az iráni Mehdi Ghadyanloo tűzfalakra festett képei is ennek az illúziókeltésnek a szellemében készültek, és tényleg látványosak, ötletesen illeszkednek a városi környezethez. Remélem, nálunk is lesz sok ilyen! Vagy tök más, mindegy, csak szép legyen, és ne csupán a szürke és egyhangú járólapokat és díszburkolatokat kelljen a felújítások szellemében mindenütt megszoknunk. Egy 21. századi városban igenis legyen több művészet és több zöld, meg több high tech, és ne csak a rossz valósuljon meg a sci-fi-írók utópiáiból! Utcai művészek, gerillakertészek, városszépítők, Mehdi Ghadyanloo, hajrá!

A grafikák 1985-ben az akkor vadiújnak számító Amiga 1000-es számítógépen készültek a gyártó Commodore megbízásából, mégpedig azzal a céllal, hogy szemléltessék, ez a gép éppúgy alkalmas minőségi digitális grafikák készítésére, mint a korabeli Macintoshok. Bár a grafikák létezésére volt bizonyíték, hiszen Warholt alkotás közben videóra vették, magukról a rajzokról úgy gondolták, hogy végleg elkeveredtek valahol. Mígnem a Warhol-archívumból elő nem került egy elavult flopi, amin ott voltak az ominózus grafikák, köztük egy Botticelli Vénusz születését reprodukáló rajzzal, illetve Warhol egyik leghíresebb művének számítógépes adaptációjával, az 1962-es 32 Campbell's Soup Cans ( 32 Campbell leveskonzerv) című művel. Ezeket láthatjátok most a galériában, valamint a fent említett videót, amin a pop art mozgalom atyja egy énekesnőről, Debbie Harry-ről készít digitális portrét. A régi lemezen talált több tucat alkotás a Warhol Múzeum tulajdonát képezi, további infót itt találsz róluk.

Mert graffitizni nem csak lemoshatatlan anyagokkal lehet. Alkalmas erre a célra a fonal is, ahogy erről már itt is olvashattatok, de talán még ennél is szebb és legfőképp természetesebb, ha a képet mohából készítik el. Mert ki ne örülne az üde zöld díszítéseknek egy-egy házfalon? (Jó, biztos vannak ellenzői is, de ők valszeg minden mást is gyűlölnek.)

Természetes hatású, mégis szép, ráadásul él és virul, hisz megfelelő körülmények közt a felragasztáshoz használt szerves anyagokba (pl.: sör vagy kefír) kevert moha (vagy fű) megtapad a falakon, és tovább zöldül. Személy szerint imádom a repkénnyel vagy borostyánnal befuttatott falakat, de ez sem rossz, pláne, hogy ezt formázni is lehet.  A mohagraffiti, vagy talán legyen inkább moffiti ugyan nem feltétlenül alkalmas egy-egy szuperkidolgozott festmény elkészítéséhez, ám feliratozásra például kitűnő. Vagy bevonni valamit, például egy autót, vagy vertikális kertként egy egész házfalat, zöld színfoltot teremtve ezzel a szürke betondzsungelben is. Rá is lehet lépni, így gyepszőnyegnek sem utolsó. A műfaj egy legjelesebb képviselője a magyar Tokodi Edina, akinek munkáiból több is szerepel a következő válogatásban.

A gombok nem csak a ruhákra varrhatók fel, egyéb dekorációs célra is használhatók. Például földgömbkészítésre az újrahasznosítás jegyében. Ennek még a neve is jó! Földgömbök házilag gombokból Robin Ayrestől. Akinek van kedve csinálja utána! Az utolsó kép a kakukktojás, de nem tudtam kihagyni a sorból.

Az orosz származású, de élete jelentős részét Franciaországban leélő művész, Marc Chagall látomásos, álomszerű képei, sajátos festői világa az orosz és az ortodox zsidó hagyományokban gyökeredzik, ám művészete nyugati hatásoktól sem mentes. Képei szimbolikusak, gyakran borzalmakat jelenítenek meg, ám mégis életigenlők. Visszatérő motívumai közt bohócok, próféták, különleges állatok és repülő szerelmesek egyaránt megtalálhatók, éppoly természetességgel suhanva át az égen, mint Bulgakov Mester és Margaritájában az utóbbi szereplő. A hasonlat nem véletlen, a Chagall és Bulgakov groteszk, ám mégis valóságosnak tűnő világa közti párhuzam könnyen felfedezhető.

Szürrealista látomásokból és vizuális metaforákból felépülő életműve a legnagyobbak közé emeli a majd' száz évig élt mestert, képei hatása alól ma is nehéz kivonni magát a nézőnek. A moszkvai Olga Ush-nak sem sikerült, és bár magát nem tartja művésznek, inkább csak műkedvelőnek, Chagall Today címmel készített egy fotósorozatot, újrafényképezve Chagall néhány festményét, sajátosan tisztelegve ezzel a világhírű festő munkássága előtt.

Hogy mihez kezd egy művész a technikai újításokkal? Hát beépíti őket a művészetébe. Ahogy tette ezt Halley Docherty is, akit a Google Street View ihletett meg. Docherty a virtuális utcákat járva, kultikus albumborítók helyszíneit kereste meg, majd illesztette be a háttérbe a borítón szereplő, mára ikonikussá lett utcarészleteket, felfedve előttünk a helyszínek tágabb környezetét is, pontosabban annak mai arcát, a borítóképen kívül eső területeket. Bár az ötlet nem eredeti, Docherty a 21. századi trendeknek megfelelően mégis érdekesen alkalmazza a manapság nagyon divatos időutazós montázstechnikát, hatásos módon ötvözve a városi művészetet a helytörténettel, valamint a modern digitális és popkultúrával. Oasis, Rush, Led Zeppelin, Pink Floyd... A legismertebb azonban talán a híres, zebrás Beatles-borító, az Abbey Road, kezdjük is ezzel a válogatást!

Idén minden eddiginél korábban, már március közepén megkezdődött Japánban a cseresznyevirágzás és borult rózsaszín szirmokba az ország az ott lakók legnagyobb örömére. Jöjjenek hát a legszebb képek a 2014-es sakuravirágzásról. Ha úgy vesszük, tömény nyál, de néha ilyen is kell, hisz ez az egyik legjobb dolog a tavaszban!

Ki ne emlékezne a Gravitáció lenyűgöző nyitójelenetére? Az indiai Krishna Shenoi ebből készített egy rövid, de annál alternatívabb verziót, amiben Dr. Ryan Stone (Sandra Bullock) váratlan segítséget kap az űrben.

Múlt héten kitört nálunk a metróláz, ennek apropóján jöjjön egy metrós anyag, igaz, nem a mi 4-es metrónkkal. Clarissa Rebotier és Thomas Subtil Animétro című sorozata egzotikus állatokat ábrázol, amint birtokba veszik a párizsi metrót, méghozzá oly nagy lelkesedéssel, ahogy tették ezt hazánk fiai és lányai éppen egy hete. A vadon élő állatok városi környezetben való ábrázolása egyébként nem egyedi dolog, a témával többek közt Nick Pedersen is foglalkozott.