Mert graffitizni nem csak lemoshatatlan anyagokkal lehet. Alkalmas erre a célra a fonal is, ahogy erről már itt is olvashattatok, de talán még ennél is szebb és legfőképp természetesebb, ha a képet mohából készítik el. Mert ki ne örülne az üde zöld díszítéseknek egy-egy házfalon? (Jó, biztos vannak ellenzői is, de ők valszeg minden mást is gyűlölnek.)

Természetes hatású, mégis szép, ráadásul él és virul, hisz megfelelő körülmények közt a felragasztáshoz használt szerves anyagokba (pl.: sör vagy kefír) kevert moha (vagy fű) megtapad a falakon, és tovább zöldül. Személy szerint imádom a repkénnyel vagy borostyánnal befuttatott falakat, de ez sem rossz, pláne, hogy ezt formázni is lehet.  A mohagraffiti, vagy talán legyen inkább moffiti ugyan nem feltétlenül alkalmas egy-egy szuperkidolgozott festmény elkészítéséhez, ám feliratozásra például kitűnő. Vagy bevonni valamit, például egy autót, vagy vertikális kertként egy egész házfalat, zöld színfoltot teremtve ezzel a szürke betondzsungelben is. Rá is lehet lépni, így gyepszőnyegnek sem utolsó. A műfaj egy legjelesebb képviselője a magyar Tokodi Edina, akinek munkáiból több is szerepel a következő válogatásban.

Forrás: klikk a képekre, szöveg: Succubus

Az oldalon található írások haszonszerzés céljából nem másolhatók!