Számtalan remek találmány köthető a humanoidokhoz a homo habilis kialakulása óta, köztük temérdek olyan újítással, ami nagyban megkönnyítette, illetve segíti ma is az emberek életét. A sok kiváló ötlet megszületése közben azonban óhatatlanul is rengeteg selejtes elképzelés lát napvilágot. Jelen korunk praktikusnak szánt, ám valójában teljes mértékben haszontalan háztartási tárgyainak prototípusaiból Patrick Strattner fotós készített egy válogatást, olyan gyöngyszemeket ismertetve meg velünk, mint a(z őrületes) seprűs bringagép, az egyszerre az összes fogunk megmosására alkalmas fogkefe, a hordozható ruhaszárító, a repülő bevásárló-asszisztens, a pulóver, amire mindenféle fontos és nem fontos holmi felragasztható, a kettő az egyben fésülködő- és borotválkozógép, valamint a kifejezetten éjszakai viselésre kifejlesztett lámpás napszemüveg.

A török Ardan Özmenoğlu többrétegű alkotása közelről nézve nem fedi fel teljes valóját, csupán egy üveglapra festett kusza vonaltengert láthat a szemlélő, hátrább lépve azonban jól kivehető, hogy a művész valójában kézzel festett üvegtáblákat helyezett egymás elé, melyeknek együttes mintázata eredményezi a háromdimenziós összképet: egy talaj felett lebegő fa alakját. A mulandóságot a törékenységében kifejező légies alkotás új perspektívát nyit a befogadó előtt, jól szimbolizálva, hogy a világ is, hasonlóan e különleges, 3D hatású fákhoz, több réteg egymásra rakódásából épül fel.

Jaroslav Wieczorkiewicz, Londonban élő lengyel fotós tejes-csajos képsorozata egy limitált kiadású 2014-es naptárhoz készült, megidézve a negyvenes évek szexi modelljeinek, az ún. pin-up lányoknak a világát, akiknek képeit férfiak százai tették ki anno a falra, hogy gyönyörködjenek nőiesen telt idomaikban. Ez a mostani sorozat is ezzel a céllal jött létre: a fröcsögő tejruhákba öltöztetett lányokkal díszített kiadvány az év minden hónapjára biztosít látnivalót az erősebbik nem számára. Út a tejesség felé...

Most akkor mi is van a képen? Bizonyos szögből teljesen úgy néz ki, mintha egy háromdimenziós mécsestartót látnánk, pedig valójában csak optikai trükkről van szó. A Studio Cheha által kifejlesztett termék igazából egy lapos, gyertyatartó formájú, rézhuzalokból készült alátétszerűség, amire egyszerűen csak rá kell helyezni a teamécsest, és kész, semmi extra nincs tehát a dologban. Azonban, ha megfelelő perspektívából tekintünk rá e különleges asztaldíszre, a mintázatnak köszönhetően garantált a 3D-s hatás, Egyszerű és nagyszerű ötlet, ó, jee!

Shakespeare, Mark Twain és Oscar Wilde - három világhírű író, akiket akár a fejünkre is húzhatunk. Mindezt persze csak átvitt értelemben, hiszen, szögezzük le gyorsan, az alábbi képeken látható termékek csupán reklámplakáton léteznek, tehát nem valódi fejhallgatókról van szó. Ennek az információnak a birtokában pedig azt sem nehéz kitalálni, hogy mit hirdetnek e különleges fülesek: természetesen hangoskönyveket. Talha Nazim a mumbai McCann Worldgroup színeiben készítette ezeket a hirdetéseket, azon a gondolaton elindulva, hogy miközben hangoskönyveket hallgatunk, olyan, mintha maguk az írók suttognának a fülünkbe, akiknek alakja akár vizuálisan is megjeleníthető. A munkák a Penguin kiadó hangoskönyveit reklámozzák.

Ata Mohammadi szenvedélye a plakáttervezés és az illusztráció. A teheráni grafikus a konceptuális (gondolati, fogalmi) alkotás elkötelezett híve, úgy véli, hogy a művészet nem szimplán egy hirdetési eszköz, és nem is a szépség öncélú kifejezésére való, sokkal inkább a problémák és a fájdalom közvetítésének egyik eszközeként tekint egy-egy műalkotásra. Repulsion (Irtózás) című, fotómanipulációval készült sorozata is ennek szellemében született, melyet kiegészítettem Mohammadi két különálló, de a többihez jól passzoló munkájával a galéria végén.

Az olasz Bridget Niedermairs Nature Morte (Csendéletek) címet viselő, hagyományosnak épp nem nevezhető fotósorozata egy divatmagazinnak készült, és az alcím szerint (An ode to the savage beauty of Caravaggio) Caravaggio előtt tiszteleg vele a művésznő. Caravaggio ugyanis, szakítva korának hagyományaival, a szigorú előírásokat követő, illetve a 16. századra ugyancsak jellemző könnyed és felszínes ábrázolásmóddal, meglátta a szépséget a rothadó, tökéletlen dolgokban is, és előszeretettel örökített meg például hibás, féregrágta gyümölcsöket csendéletein. Ezt az irányvonalat követik tehát az alábbi fotók is, amelyeken az ősz jegyében felöltöztetett Barbara Fialho modell látható Niedermairs morbid elképzelései szerint, mindezt oly módon, hogy azt nemcsak Caravaggio, de még Lady Gaga is megirigyelné. Húsdarabok, felakasztott disznófej és egyéb állati tetemek cafatjai, vér... Mi más is dobhatna fel jobban egy divatfotót?

Az alább látható piramis formájú házban mindenki kicsit halott egyiptomi fáraónak érezheti magát, ám múmiáktól, átkoktól, sötéttől és dohtól ezúttal nem kell tartani. A letisztult formavilágú, egyszerre archaikus és futurisztikus otthont a mexikói Juan Carlos Ramos tervezte egy építészeti pályázat keretében. A ház különlegessége az elülső falat kiváltó hatalmas üveghomlokzat, ami a többi oldalon található ablakokkal együtt rengeteg fényt, valamint alapos betekintést enged a belső térbe.

A többszintű lakótér egy nappaliétkezőt, két hálószobát, konyhát, erkélyeket, könyvtárhelyiséget, garázst, sőt még egy lemezstúdiót is rejt, ügyesen gazdálkodva a hellyel, jól elkülönítve egymástól az egyes funkciókat. Kicsit olyan lehet benne, mintha kirakatban élne az ember, ezért a piramisotthon csak olyanoknak ajánlható, akiket ez nem zavar – pl.: a skandinávok –, de még jobb, ha a tulaj fákkal körülvéve, kellő távolságban lakik a szomszédoktól és a kíváncsi tekintetektől, ahogyan azt a tervező is megálmodta a képek tanúsága szerint.

Elől tehát a kép tárgya, egy-egy szépséges fa látható, a háttérben pedig egy négyzet alakú fehér vászon takarja ki a táj egy részét. Myoung Ho Lee fákról készített sorozata ezzel az egyszerű, a fotózást a festővászonnal ötvöző módszerrel emeli ki a fényképek központi elemét, melyek így elkülönülnek a környezetüktől és uralják a kompozíciót. A kép a képben hatás mellett e technika másik nagy előnye, hogy a fehér háttér előtt a fa teljes valójában, a legapróbb részletekig megmutatkozik.

Talán furcsán hangzik, de a vászon nem Photoshop segítségével került a különböző év- és napszakokban megörökített fák mögé, Myoung Ho Lee tényleg magával hurcolt egy óriási fehér lepedőt, és stábja segítségével kifeszítette a megfelelő helyszíneken. A digitális technika aztán abban volt a segítségére, hogy a tartórudakat és köteleket eltüntesse a képről. És hogy miért pont a fákat választotta a dél-koreai fotós? Hát, hogy felhívja a figyelmünket egy olyan hétköznapi, mégis egyedi és gyönyörű dologra magunk körül, amit már sokszor hajlamosak vagyunk észre sem venni.

A templomba járás ma már korántsem olyan elterjedt dolog, mint akár csak száz éve volt, a közös istentisztelet céljára emelt gyönyörű, gyakran több száz éves épületeket viszont kár lenne veszni hagyni. Így gondolhatták ez Hollandiában is, ahol újra élettel töltöttek meg egy 15. századi domonkos-rendi gótikus katedrálist, melyben könyvesboltot alakítottak ki. A Zwolle településen található Waanders In de Broeren nevű bolt júliusban nyitott ki, és négy szinten várja a vásárlókat, akik csodálatos boltívek között sétálgathatnak, nézelődhetnek.

A berendezés újszerű, mégis jól illeszkedik környezetébe, melyet Hans van deer Laas egykori holland építész munkái inspiráltak, aki maga is szerzetes volt. A könyvesbolt kialakításánál arra is odafigyeltek a tervezők, hogy az új bútorok ne csupán szépek és praktikusak legyenek, de könnyen el is lehessen őket távolítani, ha egyszer arra kerülne a sor, és semmiképpen se okozzanak kárt az épületben. A modern világítástechnikának köszönhetően a templombelső tágasabb hatású, világosabb lett, így a régi díszítések is jobban érvényesülnek, mint azelőtt. Az ólomüvegeken színes fény szűrődik át, ugyanúgy, mint az elmúlt évszázadokban, az áhítatos légkört azonban már nem a vallás, hanem a könyvek szolgáltatják.