Jó dolguk van a macskáknak manapság, az internet megjelenése óta egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, és egyre több celebmacska születik. Lil Bubnak és Grumpy Catnek, a két legnagyobb sztárnak most épp egy kínai vetélytársa akadt Snoopybabe, a lapos arcú, kerek fejű cica személyében, aki már most hatalmas rajongótáborral rendelkezik. Snoopybabe-nek, akárcsak Zuckerberg pulijának, külön Facebook-oldala van, de a többi közösségi oldalon is fent van: az Instagramon (jelenleg) 212 ezer, a Twitter kínai változatán, a Weibón pedig több mint 250 ezer követője van. Ez igazán nem rossz egy macskától!

Snoopybabe népszerűsége mondjuk érthető, csak rá kell nézni bogyószemeire és cuki kerekded pofijára, ráadásul testfelépítése, valamint fehér és rozsdavörös színekben pompázó bundája is igazán gyömöszkölnivaló. Ennek ellenére gazdája nem számított ekkora érdeklődésre, amikor a saját és barátai örömére képeket és videókat kezdett posztolni kedvencéről, ám ha egy üzlet beindul... Snoopybabe ma már különböző ruhákban is pózol rajongóinak, és természetesen a cicák kedvenc mémje, a macskenyerezés sem maradhat ki a repertoárjából.

A wc-ben kajálás ma már nem csupán a kiközösítettek privilégiuma, sőt, úgy tűnik, divat lett belőle, ettől azonban még elég gusztustalan gondolat, akárki akármit mondjon. Persze nem mindegy, milyen wc-ről van szó. Egy mocskos pesti közvécé például szóba sem jöhet étkezési helyszínként, ám a wc-éttermekhez természetesen nem ilyen illemhelyiségek szolgáltatták a mintát.

Az ötlet ázsiai, ám a kínai példákat követve már az Egyesült Államok, egészen pontosan Los Angeles is büszkélkedhet saját wc-étteremmel, ahol azért annyira nem lett extrém a belső dizájn, mint a Taipeiben található Modern Toilet nevet viselő helyen, ott ugyanis stilizált szarkupacokkal díszített vécékkel csalogatják be a vendégeket, ami nem valami étvágygerjesztő. A Los Angeles-i Magic Restroom Cafe berendezése prűdebb ázsiai társainál és klasszikus fürdőszobai hangulatot áraszt: a falakat csempék borítják, rájuk aggatott zuhanyrózsákkal fokozva a hatást, a székeket pedig (eredeti rendeltetési céljukra nem használható) porcelán vécécsészék helyettesítik. Az edények és a tálalás is illeszkedik a tematikához, a levest például mini vécékből kanalazhatják ki a vendégek. Hiányolom viszont a vécépapírt és a vécékefét mint dekorációs elemet, valamint óhatatlanul felmerül az a kérdés is, van-e külön illemhelyiség is a helyen, amolyan wc a wc-ben, és ha igen, az vajon milyen lehet. Olyan, mint egy étterem?

Guy Lorgeret hipnotikus kerékpáros szoborinstallációja egy francia város, Betton csatornája felett lebeg, pontosabban csak úgy tűnik, mintha lebegne, mert, mint az az alábbi képeken is jól látszik, a bringás alakokat hosszú botok tartják méterekkel a víz felszíne felett. A különböző irányba, hol egyik, hol másik partra vándorló, egységesen narancssárgába öltöztetett biciklisek a szabadságot jelképezik, és ahogy alakjuk visszatükröződik a vízen, igencsak különös, misztikus látványt nyújtanak.

Az 1969-es holdra szállás „nagy lépés volt az emberiség történetében", mégpedig olyan nagy, hogy innentől már csak egy köpésre kerültünk attól, hogy telepeseket küldjünk az űrbe, és meghódítsuk az addig ismeretlen világot, az emberi civilizációt kiterjesztve a csillagok közé. Eme gondolat negyven éve még valóságosnak tűnt, egyúttal a közeli jövőnek is, mely a NASA kutatóit is komolyan foglalkoztatta, és több elképzelés is született arról, hogy milyen űrállomásokon is élnénk a Földön kívül, melyekről néhány művész készített olykor kissé pszichedelikusra sikerült látványterveket.

Ugyan van már marsjárónk, egy nemzetközi űrállomás is kering a bolygónk körül rajta tartózkodó űrhajósokkal, az egyik űrszondánk, a Voyager-1 pedig elhagyta a Naprendszert, és egy távoli, teljességgel ismeretlen világ felé repül, onnan is szolgáltatva nekünk az adatokat, ám még mindig nagyon messze vagyunk attól, amit a 70-es években vizionáltak az emberiség technikai fejlődéséről. Merthogy komplett önellátó űrállomásokról fantáziáltak akkoriban, burjánzó növényzettel, kényelmes lakóházakkal, hengeres formákkal és gyakran a mesterséges gravitáció létrehozását segítő centrifugális dizájnnal, na meg természetesen tartósan ott élő emberi kolóniával. Íme, néhány utópisztikus ötlet a NASA-tól negyven évvel ezelőttről!

Civilizált világunk a digitális korszakban már kissé ósdinak tűnő fizetőeszközei, a pénzérmék nem csak vásárlásra, esetleg gyűjtésre valók. A pénz valójában csak egy egyszerű használati tárgy, amit mi ruháztunk fel különböző értékekkel, épp ezért könnyű elvonatkoztatni az általunk meghatározott funkciójától. Ezekben a szabályos kör alakúra megmunkált fémtárgyakban, ugyanúgy, mint bármi másban, benne rejlik a lehetőség, hogy műalkotásokká nemesüljenek. Robert Wechsler is többet látott bennük szimpla fizetőalkalmatosságnál, így születtek meg ezek a geometrikus formákat mintázó szobrok, amelyek egymásba csúsztatott érmék szabályos rendszeréből épülnek fel.

Babaházak kicsit másként, szakítva a szokványos viktoriánus stílusban berendezett, vagy Barbie-rózsaszín színekben pompázó klasszikus daraboktól. Ugye, nem is rossz elgondolás? Az alábbi válogatásban formatervezett, modern babaházakból láthattok egy exkluzív válogatást. A művészek, építészek és dizájnerek által tervezett, különleges babaházakat november 11-én Londonban állítják majd ki és bocsátják árverésre. A kiállítást és aukciót egy brit jótékonysági szervezet hozta össze fogyatékos gyerekek megsegítésére.

Bevallom, én imádtam gyerekkoromban a Playmobilt, mert míg LEGO-ból elsősorban házakat építettem a saját elképzeléseim szerint, addig a Playmobil a történetkitalálós szerepjátékok egyik legjobb eszköze volt. Úgy tűnik, mások is szerették ezt a játékot, mert a Playmobil kultusza egyre nő. Most épp divatkiegészítőkként láthatjuk viszont régi műanyag cimboráinkat Sacha Goldberger Small is beautiful című képsorozatán, ahol a modell mellett az apró játékfigurák is fontos szereplői a kompozícióknak. Sőt, inkább a lány tűnik betolakodónak a Playmobil emberkék világában, akik liliputiakként bánnak a nagyra nőtt szépséggel: fűnyíróval vágják a haját, autómosóban pucolják a cipőjét, búvárkodnak a poharában, vagy épp golfoznak a hasán.

Az A.Masow Design Studio színeiben Aibek Almasov építész tervezte azt a hengeres formájú, átlátszó építményt, amit egy kazah fenyőerdő mélye rejt az Almaty várost körülölelő hegységben. Az épület központi eleme egy élő fa, e köré húzták fel a minden díszítést nélkülöző négyszintes üvegtornyot, amelynek egyes emeleteit csigalépcső köti össze, ezen lehet feljutni egészen a lombkoronáig, olyan magasságba, ahol a madarak és mókusok is járnak.

A letisztult formavilágú ház természetesen nem lakhatási céllal épült az erdő közepén, hisz erre nem is lenne elegendő benne a hely, a tervező sokkal inkább modern spirituális elmélkedőhelynek, egyfajta üvegből épült, 21. századi elefántcsonttoronynak szánta a konstrukciót, válaszul felgyorsult világunkra, a nyüzsgő városi életből kiszakadni vágyóknak alternatívát teremtve, ahol a gyönyörű környezetben bárki úgy érezheti, hogy eggyé vált a természettel, akárcsak maga a fenyőfával összenőtt épület. Kicsit olyan ez - csak jóval nagyobb méretben -, mint amikor a kis herceg burát húzott a rózsa fölé Saint-Exupéry könyvében, csak a rózsával ellentétben nem valószínű, hogy ennek a fenyőfa is örül...

Pontosan két éve, hasnyálmirigy rák következtében távozott el az élők sorából az Apple atyaúristene, Steve Jobs, aki nemcsak a számítástechnika világára volt nagy hatással, de művészek sorát is inspirálta személyiségével, mely csak még tovább növelte a fekete garbós technológiai guru amúgy is egekben lévő kultuszát. Halálának második évfordulója remek apropó arra, hogy megcsodáljunk néhány, a tiszteletére készített digitális mozaikot, melyek elkövetője Charis Tsevis. A görög grafikus különleges Steve Jobs-portréinak többsége Apple termékek és kiegészítők fotóiból áll össze kollázsszerűen egy nagy arcképpé, igazán stílusos emléket állítva ezzel az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb, ikonikus figurájának.

Ki mondta, hogy kempingezni csak szabad ég alatt lehet? A Young Base Camp Hostel Bonn egy üres raktárhelyiségben került kialakításra, ahol a kempingezőket egyedi, vintázs stílusú lakókocsikkal várják. A különleges bonni hotel a német szállodatulajdonos Michael Schloesser ötlete alapján nyitotta meg kapuit augusztusban, és egész évben nyitva tart, a vendégek számára egyedülálló lakhatást és a zárt térnek köszönhetően esőmentes, szélmentes, illetve fűtött szállást biztosítva.