Mark Dabbs különös hobbit választott magának. Az angol férfi – akinek foglalkozása egyébként ápoló – temetőturistaként évente többször azzal indul neki a nagyvilágnak, hogy felkeresse az élők sorából mára már eltávozott hírességek sírjait. Elmondása szerint minden akkor kezdődött, amikor 20 éve meglátogatta John F. Kennedy sírját. Azóta számtalan helyen megfordult már, nálunk is járt többek közt, mint azt az alábbi galériában láthatjátok. Volt a Kerepesiben és a Farkasréti temetőben is, előbbiben Kádár János, utóbbiban pedig Papp László síremlékét kereste fel egy közös fotó erejéig. Dabbs e furcsa szenvedélyére eddig körülbelül 65 ezer dollárt költött el, bár a többi fotóját elnézegetve, nem kizárólag sírokkal szeret pózolni.

Maga a temetőturizmus egyébként nem is olyan morbid dolog, mint sokan gondolnák, hisz ez is egyfajta módja egy idegen kultúra megismerésének, ráadásul tényleg gyönyörű sírkertek és síremlékek találhatók szerte a nagyvilágban. És még csak nagyon messzire sem kell mennünk azért, hogy ilyet találjunk, gondolok itt például a Házsongárdi temetőre, de úgy hiszem, a Kerepesi miatt sem kell szégyenkeznünk. És ha már elhunyt celebek, Jim Morrison sírját – bár Dabbs fotóin ez nem szerepel – például én is meglátogatnám a párizsi Père-Lachaise-ben, ha egyszer arra járnék...

Újabb remek példa az újrahasznosításra, és arra, hogy ruhát szinte bármiből lehet készíteni. Az alábbi darabok Donna M. McCullough-hoz köthetők, aki régi olajoskannákat vágott szét és szabott át női ruhákká. A művésznőt olajra épülő társadalmunk és az amerikai pomponlányok öltözködése egyaránt inspirálta, így születtek ezek a rikítóan színes, feliratos acélruhák, melyek anyagukból adódóan egyszerre merevek és szilárdak, illetve lágyak és nőiesek, akárcsak maguk a nők, vélekedik róluk az alkotó.

A technika rohamtempóban fejlődik, ám vannak dolgok, amik állandók. A halál is ilyen, az élet természetes velejárója, ami előbb-utóbb mindannyiunkkal bekövetkezik. Aki meghal, azt pedig el kell temetni. De vajon változnak-e a temetkezési szokásaink is velünk, emberekkel és a minket körülvevő, folyamatosan gyorsuló világunkkal együtt? Erre a kérdésre kereste a választ egy dizájnnal foglalkozó internetes oldal is, és pályázatot hirdettek, felkérve a jelentkezőket, mutassák be, milyennek is képzelik el a 21. századi ember temetőjét.

Hadas Arnon érdekes megoldással jelentkezett: digitális temetőjét szociális életünk online kivetülése, a manapság olyannyira elterjedt közösségi oldalak ihlették. Az izraeli művész sírkertje sorokba rendezett, névvel és számmal ellátott pendrive-okból áll, amelyek az elhunytakról tartalmaznak információkat: képeket, adatokat, emlékeket... Pont olyan látványt nyújt, mint egy igazi temető, csak a sírköveket itt digitális adathordozók helyettesítik, és ez egész egy fiókban elfér. Mindezt egy semleges terepre gondolta elhelyezni, egy szobába mondjuk, ahol lehetőség van az adatok megtekintésére és a gyászra is. A tervező szerint ez egy egyfajta ötvözete a klasszikus temetőknek és a modern technikai vívmányoknak. Munkája egyben korunk lenyomata is. Vajon évszázadok múlva, ha még lesz akkor emberiség, hogyan emlékezünk majd meg halottainkról?

Különböző történelmi korok, más-más stílusok elevenednek meg és varázsolják el a szemlélőt Sveta Dorosheva ukrán származású, jelenleg Izraelben élő és alkotó grafikus képzelete nyomán. Legyen az tollrajz, tussal festett sziluett vagy akvarell, díszítsen könyvet, pólót vagy bármi mást, egy dolog közös a képeken: mindegyiket finoman átlengi egyfajta mágia, misztérium, a letűnt idők már-már feledésbe merült emlékeit tárva elénk ezeken az anakronisztikus rajzokon. Hol a középkori lovagvilág kel életre  a munkákon, hol tündérek mesebirodalmába csöppenünk, árnyrajzai a Távol-Keletet, art deco stílusú grafikái a múlt század első évtizedeit idézik meg, kártyadekorációján pedig még a mi Kempelen Farkasunk sakkgépe is helyet kapott.

Sveta Dorosheva munkáira saját bevallása szerint a középkor hatott leginkább, a mitológia, a folklór és a szimbolikus ábrázolás mindig is közel állt hozzá. Gyakran bonyolult ornamentikus mintákból, valamint geometriai formákból építkező, ám mégis kecses és könnyed grafikái egyszerre groteszkek és lenyűgözők. Gyerekkoromban, amikor még végtelennek tűnt az idő, nagyon sokáig el tudtam volna nézegetni ezeket a gyönyörű, aprólékos műgonddal készített rajzokat. Tegyetek most ti is így, és ámuljatok!

A zen kert persze már önmagában is stilizált dolog, ahol a jellegzetes, homokba rajzolt vonalak a víz hullámait szimbolizálják, de lehet ezt még jobban fokozni, mint azt a következő példa is mutatja. Az adelaide-i illetőségű Sam Songailo még a japánoknál is minimalistább módon gondolkodik a zen kertészetről, az általa megálmodott térben ugyanis nemcsak a vizet, de a kertet magát is csupán festett vonalak szimbolizálják. A fehér alapon fekete csíkok erős op-artos hatással bírnak, vibráló teret hozva így létre, amely valóban alkalmas lehet egyfajta lelki barangolásra, annak ellenére, hogy sokkal inkább műalkotásról, mintsem valódi kertépítészetről van itt szó.

Nemcsak a LEGO-nak van hatalmas kultusza manapság, úgy tűnik, a német kistestvérnek, a Playmobilnak is akadnak még rajongói. Astrid Köhlert is megihlették a kis műanyagemberkék, készített ugyanis egy sorozatot a főszereplésükkel, híres festményeket ültetve át Playmobil verziókra. Az alkotásokon olyan festők munkáinak újragondolásai láthatók, mint Frida Kahlo, Grant Wood, Carl Spitzweg, Magritte, Raffaello, Rembrandt, Edward Hopper, Veermer, Caspar David Friedrich, Paul Delaroche, Giovanni Bellini és Franz von Lenbach. Ebben a sorrendben láthatjátok a képeket is a válogatásban.

Na jó, valójában nem is olyan olcsó játék ez, bár otthon is könnyen reprodukálható termékről van szó, de hülyének hülye, az biztos! Néhány éve volt divatos az ujjgördeszka, na az volt hasonló...

A Star Wars ujjkardozó társasjáték tulajdonképpen egy szimpla kis füzetecske, amit két helyen átlyukasztottak, és mellékeltek hozzá két ujjra csatolható mini lézerkardot, és már el is készült a nagy mű, amit a roppant szellemes A hüvelykujj legyen veled! dumával reklámoznak. A játékosoknak nincs más dolguk, mint ujjaikat átdugni a lyukakon, felvértezni magukat az apró műanyagfegyverekkel, és már kezdődhet is a jediharc. Ha megunják nézni a hátteret, elég lapozni egyet, és máris egy másik Star Wars-film helyszínén folytatható a küzdelem. Ennél már csak az a betegebb, ha ezt a játékot valaki egyedül próbálja játszani... És mindezért 13 dollárt kérnek el a neten. Kőkemény!

Jól bele kell nyúlnia a pénztárcájába annak, aki szeretné megvásárolni a német Marchi Mobile cég luxuslakóbuszát, melyet 3,1 millió dollárért kínálnak eladásra. Az eleMMent Palazzo fantázianevű jármű, mint a neve is mutatja, igazi palota, melyben nappali, fürdőszoba, hálószoba, sőt még egy kinyitható tetőterasz is található, mindez persze exkluzív kivitelben, a legnagyobb kényelmet biztosítva használóinak. Az érintőképernyős központi vezérlővel felszerelt busz igazán futurisztikus külsőt kapott, belül azonban a minimalista dizájn mellett antik hatású stíluselemek is színesítik a berendezést.

Vingardium leviosa! Harry Potter világának lebegtető bűbája valósul most meg az orrunk előtt, és még csak varázserő sem kell hozzá. Igazán stílszerű repülőkatalógust adott ki ugyanis a brazil Embraer repülőgépgyártó cég, amelynek különlegessége, hogy maga a könyv is repül. Naná! Elég elhajítanunk bármilyen könyvet, gondolhatnánk, és akkor az máris repül, ez a katalógus azonban ennél kicsit kifinomultabban működik. A könyvhöz jár ugyanis egy mágnest rejtő doboz, erre kell ráhelyezni a 3D-s borítójú, exkluzív kiadványt, amely aztán repülőként lebegtethető a talapzat fölött. Nem az első ilyen különleges lapozgatnivaló egyébként, amely mostanában napvilágot látott, tavaly Snoop Dogg (ma már Snoop Lion) adott ki dalszövegeivel egy cigarettapapírokból készített, elszívható könyvet Rolling Words címmel.

A Madame Peripetie művésznéven alkotó, lengyel származású Sylwana Zybura munkái tulajdonképpen valahol félúton helyezkednek el a szürreális szobrászat és a divatfotózás között, melyekre egyaránt hatottak a tündérmesék és a science fiction történetek, de a dadaizmus, a szürrealizmus, a punk, az avantgárd és a new wave irányzatok nyomai is felfedezhetők a műveken. A végeredmény pedig igazán egyedi és meghökkentő, olyan, nem hétköznapi fotók ezek, amelyek mellett nem tudunk úgy elsétálni, hogy legalább egy pillantást ne vetnénk rájuk.