Egy zsúfolt nagyvárosban minden kis zöld terület számít, és ha már a házak közt, vagy azok tetején nem maradt több hely, akkor sem kell kétségbeesni, mert egy kisteherautó platója is tökéletesen megfelel a célnak, ha egy apró kertecske kialakításáról van szó.

Legalábbis Japánban ezt így gondolják, ahol minden évben külön versenyt is rendeznek a tájépítőknek, akik zöldellő japánkertekké alakított járművekkel vonulnak fel és reprezentálják magukat. A platókerteknek a legnagyobb előnye természetesen az, hogy mobilisak, azaz a sofőrök magukkal vihetik őket bárhová, így egyfajta mozgó reklámként is funkcionálnak. Japánban amúgy is nagy hagyománya van a teherautók feldíszítésének, erről itt írtam bővebben, ahogy a mini kerteknek is, nem meglepő hát, hogy a teherautókra épített kiskertek műfaja is épp itt hódít. A pár négyzetméternyi kerteket a gondosan összeválogatott növények mellett ízlés szerint különböző tárgyakkal: szobrokkal, padokkal, bambuszfalakkal, vízeséssel, medencével, mini épületekkel és ösvényekkel dobják fel – kinek mit bír el a járgánya –, ahol meg lehet pihenni néhány percig, el lehet teázgatni, vagy csak mélázni és gyönyörködni a látványban. A kertészek mindent bevetnek a tökéletes végeredmény érdekében, hisz ezek valójában versenyművek, amik végül szigorú bírák előtt ítéltetnek meg több szempont alapján.

A macskák számtalan érdekes pózban képesek leledzni, jól tudja ezt minden macskatulajdonos. A golyótól a hengeren át a téglatestig sokféle alakban mutatkoznak meg előttünk, emberek előtt. Ezeket a furcsa és sokszor megmosolyogtató formákat dokumentálja a DailyPurrr nevű oldal napi hülye macskarajzok sorozata, meglepően jól ragadva meg a lényeget. A találó és vicces grafikák egyszerűen, sematizálva mutatják be azokat a tipikus macskapózokat, amiket szőrmókjaink kedvenc tevékenységeik, úgymint a heverészés, tunyulás, követelőzés vagy nézelődés végzése közben felvesznek. Nincs is jobb kikapcsolódás egy ötperces kávészünetre ezeknél a képeknél!

Biztos akadnak olyan művészek, akik a józanságban hisznek, de azért, lássuk be, nem ez a jellemző. Az alkotó embernek nem árt egy kis rásegítés, hogy ihletet kapjon, a fűszívás pedig kifejezetten alkalmas erre a célra. Ezt a tényt igyekszik meglovagolni a High Art nevű verseny is, ami egy évente megrendezésre kerülő, a fűhöz kapcsolódó, pénzdíjas művészeti pályázat a Natural Cannabis Company és a Juxtapoz szervezésében.

Az idei téma a „szabadság” volt (meg persze a fű), és a világ minden tájáról érkező számtalan jobbnál jobb pályázó közül már a győzteseket is kihirdették. A 25 ezer dolláros fődíjat Mike Oncley nyerte Onjha című képével, amely egy fiatal napszemüveges nőt ábrázol spanglival a kezében. A győztes azonban csak 15 ezer dollárt kap meg a nyereményből, a maradék 10 ezer dollárt jótékonysági célra ajánlják fel a szervezők, akik szerint az élet titka, hogy adj. (A nyitóképen a tizedik helyezett, a kanadai Wei Su Believe It, Feel It, Bet It! című munkája látható.)

Ha létezik olyan fogalom, hogy lépcsőművészet, a londoni Atmos stúdió hihetetlen építménye minden bizonnyal ebbe a kategóriába tartozik. Ez az elképesztő organikus csigalépcső a Piccadilly road egyik vendéglátóegységében, egy bizonyos Hide Barban kapott helyett, rozsdamentes acéllemezekkel megerősített tölgyből készült, három szintet köt össze, és mintha tündék készítették volna Lothlórienben, olyan kacifántosan íves és szép; mind alulról, mind felülről elképesztő látványt nyújt. Ez már a lépcsőkészítés magasiskolája, amit még tériszonyosként is szívesen kipróbálnék, pedig alapesetben irtózom a csigalépcsőktől. A látványt tovább fokozza, hogy a falak is íveltek, ami mellett a lépcső fut, no meg persze a fotók is profiktól származnak, Duncan Smith, Phil Watson, Alex Haw és Joel Knight munkáját dicsérik.

Ha kisállat, akkor legtöbben azt szeretjük, ha szőrös, puha, kerek arcú és gombszeme van. Goma, a kiskutya minden fenti kritériumnak megfelel, ráadásul van egy extrája is, vagy inkább szexepilje: a szupercuki Miki egér füle, ami több mint 60 ezer Instagram-követőt hozott már össze neki és gazdájának. Goma, akinek a neve japánul szezámot jelent, négyéves, Tokióban él és legfőképpen elképesztően aranyos!

Csajos témával indítom az áprilisi posztjaim sorát immár a tavasz jegyében, elsősorban az állat- és természetbarátoknak kedvezve. Remek állatfigurákkal díszített kiegészítőket lehet ugyanis találni a neten, amik ajándéknak is kitűnők, és nemcsak a gyerekeknek lehetnek a kedvencei… Ráadásul ezek a holmik, amíg létezik még élő flóra és fauna, nem nagyom mennek majd ki a divatból.

Az emlősök, halak, madarak és egyéb állatfajták – a növények mellett – örök ihletforrásai a kézműveseknek és dizájnereknek, így állati jó kiegészítők kifogyhatatlan tárháza található meg az interneten. A MyModernmet jóvoltából most én is mutatok egy remek válogatást némi saját gyűjtéssel kiegészítve a kedvenc állatos csecsebecséimből. Persze ez csak a kezdet, aki tovább keresgél, még számtalan „feltétlenül beszerzendő dologra” lelhet a neten, legyen az ékszer, táska, ruhadarab, esernyő, szemüvegtok, bögre vagy egyéb használati vagy dísztárgy. Nem utolsósorban pedig mi magunk is készíthetünk ezekhez hasonlót…

Ki ne vágyott volna mindig is egy saját szigetre, a többségnek azonban mindez pénz hiányában örökre megvalósíthatatlan fantazmagória marad! A dán Marshall Blecher különleges, fából készült úszó szigete azonban most közelebb hozhatja ezt az álmot a realitáshoz, vagy legalábbis egy privát sziget illúzióját keltheti annak használóiban.

A huszonöt négyzetméteres úszó platform egy újfajta közösségi térként szolgálhat a lakosságnak, ahol, ha csak néhány perc vagy óra erejéig is, de mindenkinek lehetősége lehet lazítani. A csónakkal megközelíthető, mindenki számára nyitott lebegő építmény a koppenhágai öböl vízén úszkál. A hagyományos technikával készült, fapadlózattal burkolt sziget közepén egy fa „nő” és biztosít némi árnyékot és szigetfílinget a platformon való időzéshez. A különleges úszó létesítmény tökéletes helyszín lehet napozáshoz, horgászáshoz, olvasáshoz vagy grillezéshez is akár, ha visszük magunkkal a megfelelő felszerelést hozzá. Blecher további szigeteket is tervezett kerttel, szaunával, színpaddal vagy akár búvárállomással turbózva fel őket, így mindegyik másfajta, speciális szórakozási lehetőséget nyújtana a dán vízimádóknak.

Lengén öltözött, nyuszifülekben és sportdresszekben feszítő lányok hirdették harminc éve a japán újságok hasábjain a Nintendo, a Sega és a Capcom legmenőbb videojátékait, melyekből most mi is ízelítőt kaphatunk a Flashbak jóvoltából, akik a nyolcvanas és kilencvenes évek pixeles grafikák által uralt világát, a videojátékok és játékgépek hőskorát idézik meg a mai szemmel nézve már nem annyira menő, sokkal inkább megmosolyogtató hirdetéseket tartalmazó, retró gyűjteményükkel.

Melyik művészetkedvelő ne vágyott volna arra, hogy belépjen egy festmény világába és bebarangolja a festett vidékeket? A Harry Potter-könyvekben mindez persze megoldható, de ott is mágia szükségeltetik hozzá, most viszont már eljutottunk arra a szintre, hogy a valós világban a „mugliknak” is megadatik ez a lehetőség a 360 fokos videóknak hála.

Már a jövőt éljük tehát az eddig csak a mesékből és sci-fikből ismert lehetőségekkel, jelenthetjük ki mindezt annak fényében, hogy milyen elképesztő videókra lehet bukkanni a YouTube-on, amik a festmények különleges világába repítenek bennünket. Bár a tökéletes élményhez nem árt egy VR-szemüveg, de igazából mobiltelefonon vagy tableten is lenyűgöző a hatás, a lényeg az, hogy minden irányban tudjuk mozgatni a képernyőt. Többek közt Dalí, Van Gogh és Monet univerzumába nyerhetünk így betekintést, sétálhatunk a szürreális építmények és alakok közt Dalí sivatagában, kitekinthetünk Van Gogh szobájának ablakából a csillagos égre, hogy aztán egy lenyűgöző virtuális sétára induljunk Monet  színpompás vízililiomai között. Próbáld ki te is a festménynézegetés új szintjét, ami szerintem majdnem akkora, ha nem nagyobb élvezetet nyújt, mint egy valódi múzeumlátogatás! És még csak ki sem kell lépni hozzá a szobából!

Távoli exobolygók lenyűgöző földöntúli világa tárul elénk Reuben Wu hosszú expozícióval készült éjszakai képsorozatán, melynek megalkotásához természetesen nem volt szükség évmilliókig tartó űrutazásra, hisz a chicagói fotós nem hagyta el a Naprendszert, csupán más planéták fantáziaképei által inspirálódva mutatja be a Föld emberek elől jobbára elzárt hegyvidéki tájait. Wu képei megkonstruált pillanatok több látószögből megfotózva, tudatos beállításokkal, különleges megvilágítással és drónok segítségével fénycsíkokkal turbózva fel a látványvilágot, melyek sokkal inkább műalkotások, semmint a valóság leképezései, drámai hangulatú festményfotók a 19. századi romantikus festészet hatásaival. Valami ilyesmit érezhetnének a bolygókutatók is egy ismeretlen égitestre lépve idegen világok magányos és ijesztő, mégis furcsán ismerős természeti képződményei láttán.