Mindig öröm magyar vonatkozású művek iránt lelkesedő blogposztokra bukkanni a neten. Ezúttal Budapest hiperlátványos csigalépcsőit fedezte fel egy művészet portál, és készített belőle egy lenyűgöző képválogatást. A gyönyörűen komponált fotókat Alovits Bálint lőtte, megmutatva a világnak, micsoda kincsek is rejtőznek a magyar főváros kapualjai mögött. Bauhaus és Art Deco stílusú, előkelően elegáns vagy visszafogottan puritán kinézetű házbelsők köszönnek vissza a képeken, és elevenítik fel letűnt évtizedek nagyszerű építészeinek tehetségét, különböző korok különböző megoldásait tárva fel előttünk ugyanarra az egy témára: a csigalépcsőre. Nem véletlenül kapta tehát készítőjétől a művészet és épületfotózás határmezsgyéjén mozgó fotósorozat az Időgép címet.

A füzet lapjaira rajzolt pörgetős animáció már a múlté. Itt az új, 21. századi verzió! Ez az olcsó játék unalmas tanítási órákra javallott. Vagy csak úgy elütni vele az időt egy borús délután. Nem kell hozzá más, csak egy csúszós, sima felület – mondjuk egy asztal- vagy üveglap, amit nem félsz összefirkálni –, egy táblafilc (más néven szárazon letörölhető filc, amivel a táblákra szoktak írni), valamint egy kis víz. Ha ez megvan, jöhet a varázslat! Rajzolj egy pálcikaembert az asztalra a filccel, majd csepegtess rá egy kis vizet, és figyeld a hatást. (Figyelem! Más tulajdonát ne rongáld meg!)

 Videók a hajtás után!

A Tajpejtől 40 percnyire található, 50 buddhista szerzetesnek otthont adó és jelenlegi formájában kibővítésre szoruló Chinpaosan Necropolisban 160 ezer urna elhelyezésének lehetősége mellett egy 21 szobás hotel, egy étterem, egy kápolna, egy ravatalozó, két kisebb múzeum, valamint egy 5000 férőhelyes színház is helyet kap. A szférákat idéző újfajta temetkezési hely mindemellett akár egy 1000 fős ceremónia lebonyolítására is alkalmas lehet, ha a New York-i székhelyű Steven Holl építész stúdiójának tervei megvalósulnak.

Az épület kinézetének ötletét a legtöbb vallásban és kultúrában komoly szimbolikus jelentéssel bíró és a teljességet jelképező szabályos geometriai forma, a kör adta. Ebből született meg aztán a tájba harmonikusan illeszkedő, félgömbökből felépülő épületegyüttes tervrajza, melyek egységét színes, ablakokként is funkcionáló kockaformák törik meg, a túlvilági hangulatot pedig - a lebegés illúzióját keltve - az épület egyes részeinél elhelyezett feszített víztükrű medencék segítségével, tükröződéssel oldotta meg a tervező. Az egész komplexum a NASA űrhajósoknak tervezett lakómoduljait idézi, miközben a letisztult dizájnjának köszönhetően spirituális elmélyedésre is alkalmas. Ezt erősíti a fehér betonból felhúzott fal, valamint a több teremben is helyet kapó fekete gránitpadló kontrasztjának játéka is. A tervezés során nagy hangsúlyt fektettek továbbá arra is, hogy a 21. századi igényeknek megfelelően az épület energiafelhasználása is költséghatékony legyen. A légkondicionálást, illetve energiahasználatot a közeli óceán vizét cirkuláló hűtőrendszer segítségével, illetve szélenergia hasznosításával oldják meg, ha elkészül a temető. Mindez azonban egyelőre még csak a tervezőasztalon létezik, de a látványtervek, amik mondjuk alapból arra szolgálnak, hogy lenyűgözzék az embert, mindenesetre sokat ígérők. És bár a Chinpaosan Necropolisból nem a Père-Lachaise vagy a Fiumei úti sírkert gótikus halálvágyó hangulata árad, ez is egy módja lehet a temetkezésnek, sőt, talán tényleg ez is lesz a jövő.

Állítólag mindenkinek létezik hasonmása a Földön, sőt, nem is egy, hanem legalább hét! Ez, lássuk be, elég logikusnak tűnik, hiszen, bár génállományunk rendkívül változatos, a kinézetünket meghatározó lehetséges variációk előfordulásainak száma véges, nagyjából 16 millió különböző változat fordulhat „csak” elő. Így bár kétségkívül csábító a gondolat, hogy mindannyian egyediek és megismételhetetlenek vagyunk, valójában mind gond nélkül bekategorizálhatók vagyunk a nagyjából 16 millió féle arcvonással rendelkező emberek közé.

Százszázalékos hasonlóság azonban még a legszorosabb rokoni kapcsolatok esetében sem fordul elő, szóval mégiscsak egyediek vagyunk valahol, még ha elsőre nem is tűnnek fel ezek a megkülönböztető vonások, például egypetéjű ikrek esetén. Persze van, amikor a különbségek magukért beszélnek: más bőrszín, más nyelv, más életkor – az emberi agy azonban ilyen „apróságokon” nem akad fenn, és kiegészíti a látott infókat a már elraktározottakkal, így gyakran azokat is ugyanabba a rekeszbe tesszük el gondolatban, akik valójában kicsit sem hasonlítanak egymáshoz. Ennek a leghíresebb példája Laurence Fishburne és Samuel L. Jackson esete, akiket rengetegen annak ellenére kevernek rendszeresen össze egymással, hogy igazából teljesen más arcvonásokkal rendelkező emberekről van szó. A jelenség lehetséges oka elméletem szerint a nevekben is keresendő, sokan ugyanis betűket és arcokat párosítanak össze egymással, és így jegyzik meg az embereket. Hiszen mindketten színes bőrűek, láttuk már őket kopaszon, és van a nevükben "l" betű. Ennyi elég is az agynak, hogy összemossa a két figurát, szóval gyanítom, esetükben is csupán valami ilyesmiről lehet szó. És bár e téma szintén megérne egy külön posztot, főleg, hogy jómagam is nehezen tanultam meg megkülönböztetni egymástól a fenti két színészt, most nem erről lesz szó, hanem olyan hasonmásokról, akikről a többség úgy gondolja, hogy egy híresség kiköpött másai. Jöjjenek tehát a szegény ember celebmegnyilvánulásai: a török George Clooney, a mexikói Morgan Freeman, az orosz Hugh Laurie, az indonéz Obama, a fekete Matt Damon vagy a kínai Putyin… És ha már Laurence Fishburne, neki is van ám hasonmása, méghozzá nem is egy, egy női és egy fehér férfi alteregója is helyet kapott a válogatásban!

 (A címet a Bizottságtól kölcsönöztem. feLugossy László–Wahorn András: Edd meg a fényt)

Laurence Fishburne női megtestesülése

Nagy divatja van manapság a raklapbútoroknak, van, aki esküszik rájuk, és van, aki szerint nem éri meg a vesződséget. Most azonban bebizonyítom, hogy kis befektetéssel is lehet nagy dolgokat alkotni!

Raklapból készíthető ágy, asztal és kanapé is, de talán nem is gondoltátok volna, hogy fali dekorként is milyen jól megállja a helyét. Négy ötletet mutatok most az ügyes kezű Kone Mei jóvoltából, aki raklapokra applikált holmik segítségével adott új életet és funkciót eme már szinte elcsépelt bútoralapanyagnak számító fahulladéknak. Gamereknek Super Marió-s retró Gameboy- és konzoltartó készült, darts-rajongóknak pedig otthoni fali kocsmaszett telefontöltővel. Zenebolondok egy steam punkosra vett és plazmalámpával megspékelt darabbal, a nosztalgiarádióba rejtett blue tooth-os hangfallal próbálkozzanak meg, és ugyanezt a funkciót tölti be a Roy Lichteinstein „modern klasszikusát” feldolgozó LED-es falikép is, ami nemcsak szép és jól mutat, de egyben a rádiós verzióhoz hasonlóan zenehallgatásra is alkalmas. Ha már unod a havat, elő a szögekkel és a kalapáccsal, és varázsold te is szebbé az otthonod!

Fagyos időjárás lepett meg bennünket 2017 elején, egy folyton változó és régen látott világba engedve ezzel újra betekintést a hóhoz és fehérséghez nem szokott magyar szemeknek: a tél birodalmába, melyet eljegesedett folyók és tavak szegélyeznek és tesznek igazán mesebeli látványossággá.

Ami azonban nálunk ritkán élvezhető, már-már unikális természeti jelenségnek számít, gondoljunk csak a Balaton déli partján feltorlódott mini jéghegyszerűségekre, vagy a Dunán úszkáló hatalmas jégtáblákra, más helyeken teljesen mindennapos dolog, ám ettől a ténytől semmit sem csökken az egész varázsa. A tél és a zord időjárás beköszöntével a hidegebb éghajlatú vidékek vizei új külsőt öltenek. A befagyott vízfelszínen érdekes, nem ritkán szabályos geometriai formákat öltő alakzatban dermednek meg a hullámok, a fehér, a kék és a zöld legkülönbözőbb árnyalatait villantva fel előttünk, újszerű, folyton változó és lenyűgöző megjelenést adva ezzel a nyaranta egész más színekben tetszelgő tájnak. Jöjjön hát egy kis kitekintés a nagyvilágba, Japántól, Kanadán és az Antarktiszon át Bulgáriáig most látványos fotók segítségével kaphatunk bepillantást abba, hogy milyen is az igazi fagy és tél a világ különböző pontjain!

Jön a karácsony, amit egyes országokban előszeretettel ünnepelnek különlegesen ronda pulóverekben az emberek. E szokás bizonyára a házilag kötött karácsonyi pulóverek ajándékozási szokásához vezethető vissza, mert milyen már, ha a nagyi által gondosan elkészített és becsomagolt pulóvert még az ajándékozó előtt, a fa alatt sem vesszük fel - legalább egyszer…

Ám nem kell ahhoz karácsonynak lenni, hogy ronda pulcsikat hordjunk, amik külön divattrendet alkotnak az ízléstelenségre fogékony vásárlók legnagyobb örömére. Jó bizonyítja ezt többek közt ez a korábbi bejegyzésem, de lássuk, az egész honnan is indult. Ronda pulcsik, amióta a pulóvert feltalálták, léteznek, és nyugaton különösen nagy kultusznak örvendenek, ne kérdezzétek, hogy miért. Ám az igazán ízléstelen pulóverek aranykora a 80-as évek volt, úgyhogy tegyünk is egy gyomorforgató időutazást ebbe a korszakba, és csodálkozzunk rá a harminc évvel ezelőtti divatra! Aki élt akkor és bír némi szépérzékkel, egy évtizeden át ufónak érezhette magát az ekkor menőnek számító ruhák és frizurák láttán, mai szemmel nézve pedig pláne megdöbbentő, milyen igénytelen kötött förmedvényekben feszítettek boldog mosollyal az arcukon az emberek. És ami még elkeserítőbb, a trend visszatérőben van, igaz, még csak a kilencvenes évek ultraszínes, túldíszített vagy feliratos/vasalt matricás pulóverei lepték el újra a boltokat, de innen már csak egy lépés, hogy a mai fiatalok is banános vagy kakadus pulcsikban feszítsenek, akárcsak őseik egykor. Pedig talán jobb lenne, ha ezt az egészet mégiscsak a karácsonyi ünnepkör vadhajtásaként őriznénk meg az utókornak...

Philippe Echaroux új szintre emelte a street art fogalmát, amikor kilépve a városi környezetből, Amazónia dzsungelének fáira vetítette ki különleges fényalkotásait a surui indiántörzs tagjainak portréiból. Az így készült alkotások nemcsak szépek, de komoly társadalmi üzenetet is hordoznak.

A művész munkáival azt szerette volna illusztrálni, hogy ha kivágunk egy fát az esőerdőben, ezeknek az embereknek az életterét vesszük el, ráadásul olyan károkat okozunk ezzel a Földnek, amely az egész bolygóra hatással lehet. Mint az alábbi werkvideóból kiderül, a törzs tagjainak, akiket öltözékük alapján, úgy tűnik, már utolért valamelyest a globalizáció, láthatóan nagyon tetszettek a róluk készült portrék, melyek láttán talán bennük is jobban feltámad az igény, hogy megőrizzék ősi hagyományaikat és komolyabban harcba szálljanak élőhelyük védelméért. Bízzunk benne, hogy ehhez a városi emberektől is hathatósabb segítséget kapnak...

Sok felnőtt vágyik arra, hogy újra „gyerekszemmel” láthassa a világot. Így lehetett ezzel az a művészi vénával megáldott apuka is, aki hatéves fia rajzaiból készített Photoshop segítségével nagyon vicces képeket, olyan alternatív valóságot hozva létre ezzel, amely a gyereke képzelete és kézügyessége nyomán született. A végeredmény pedig zseniálisra sikerült: a Dom – így hívják a kisfiút – által lerajzolt világban ugyan minden mulatságosan torz egy kicsit, viszont az összes élőlény boldogan mosolyog. Kedvencem a vígan falatozó, leginkább egy nagyra nőtt, négylábú hernyóra hajazó macska… Még több képet találsz a család Instagram-oldalán.

Több mint 100 országból vettek részt idén a Sienai Nemzetközi Fotópályázaton (Siena International Photo Awards), ahol a zsűri tizenegy kategóriában díjazta a képeket. A győztesek neveit október 31-én egy ünnepség keretében hirdették ki, képeikből pedig a Siena Art Photo Travel Festivalon nyílt kiállítás, mely november 30-áig látható.

Bár még csak másodszor rendezték meg ezt a versenyt, igencsak rangos mezőny gyűlt össze a világ legjobb fotósainak részvételével. Utazás, természet, emberek és portrék, építészet és vadvilág… - többek között ezekben a kategóriákban hirdettek győzteseket. A benevezett fényképek közül több is lélegzetelállítóan gyönyörű tájakra kalauzol, elénk tárva a Föld legszebb, leglátványosabb vagy éppen legérdekesebb természeti jelenségeit és élővilágát, valamint a világ különböző részein élő emberek életét, szokásait, érzelmeit és hétköznapjait. Következzék most egy színekben tobzódó összeállítás a legszebb pályamunkákból.