Google Chrome, Apple, Starbucks, Nike, Adidas, Twitter, Pepsi... – szinte mindenki ismeri ezeknek a nemzetközi márkáknak a logóját. Egy szentpétervári grafikus, Yakushev Grigory azonban gondolt egy nagyot, és mérgesmadarasította az ismert logókat, összepárosítva őket a népszerű Angry Birds figurákkal. Így született meg az Angry Brands, mely egy távoli jövőképet vetít elénk Földünkről, a márkák háborújának korát, amikor is a régi brandek nagy része már feledésbe merült.  Ekkor lépnek színre a dühös madarak, akarom mondani a dühös márkák...

A szerves építészet eme lenyűgöző példája Olaszországban, Bergamo közelében, Grumello del Monte városa mellett, természetes környezetben található, és Giuliano Mauri olasz művészhez köthető, aki sajnos már nem láthatta művét szárba szökkenni, 2009-ben ugyanis meghalt. Mauri az ezredforduló után nem sokkal határozta el,  hogy szeretne egy nagyszabású, organikus épületet létrehozni, egy katedrálist, amely kizárólag élő fákból áll. A projekt azonban csak jóval később, a tervezője halála után valósulhatott meg, 2010-ben.

A dombtetőre tervezett „zöld templom” vázát - negyvenkét oszlopba rendezve - fenyőfák alkotják, a rögzítést és a boltíveket pedig gesztenye- és mogyoróágak segítségével oldották meg. A fenyők közé bükköt ültettek, amely, ahogy növekszik, egyre nagyobb részét borítja zöldbe az oszlopoknak, sőt egy idő után a fenyőből készül tartószerkezetre sem lesz szükség. Az öthajós katedrális több mint 650 négyzetméteres területen helyezkedik el, és hónapokig épült, ami méreteit látva nem csoda, hiszen 29 méter hosszú és közel 24 méter széles az építmény, magassága pedig megközelíti a 15 métert.

Emily Blincoe texasi fotós legújabb sorozatában a cukrot helyezte fókuszba, édességeket, különböző nyalókákat, csokikat és cukorkákat fényképezett le színek szerint összerendezve. Mondanivalót ne nagyon keressünk mögötte, Blincoe egyszerűen csak szereti az efféle témákat, készített már üdítőkről is hasonló sorozatot, valamint saját személyes tárgyairól is vannak szín szerint csoportosított fotói - ld. itt. Most épp a nyalánkságokon volt a sor, az édesszájúak kedvét meghozva ezzel egy kis nassolásra.

Egy városrehabilitációs program keretében, az Atrium Stúdió közreműködésével jött létre Kassa egyik elhagyatott területén, egy híd alatt az alábbi képeken látható közösségi találkozóhely, kicsit a mi romkocsmáinkat idézve. A terület mindenki előtt nyitva áll, helyi fiatalok, turisták és sportolók egyaránt szívesen látogatják, hisz a pillérek mentén a hely sajátosságait kihasználó – gondolok itt az emelkedő nézőtérre –, koncertszínpad, mozi, bár és egy gördeszkarámpa is található.

Eszembe jut erről az 1-es villamos és a kis földalatti végállomása közötti terület a Kacsóh Pongrác útnál, ahol nálunk is kapott egyfajta új funkciót a felüljáró alatti rész: nyilvános wc-nek használják, csövesek, rosszarcúak, akárcsak a vasútsínek alatt húzódó, rövid, de annál büdösebb aluljárót, melyben sötétedés után szabályosan halálfélelme van az embernek...

A junk culture (hulladék-, ill. szemétkultúra) újabb remek példájába botlottam. Első ránézésre fehér virágok vannak a képen, de gondoltátok volna, hogy az alábbi növények szerves hulladékból, pontosabban elhullott rágcsálók csontjaiból készültek? Távolról csupán fehér virágok, közelebbről szemügyre véve azonban jól felismerhetők az apró mancsok, koponyák, gerincek, csigolyák, bordák és szőrök.

E morbid alkotások Japánból származnak, Hideki Tokushige eme csontvirágokkal tiszteleg a természet ciklikussága, élet és halál örök körforgása előtt. A művész, miután lefotózta állati csontokból készített virágait, szétszedi és eltemeti a munkákat, hiszen egy nap mindannyiunkkal ez történik majd, előbb élettelen testté, csonttá leszünk, majd porrá, egyé válva a földdel.

Világszerte egyre népszerűbbek a közösségi könyvtárak, melyek lényege az, hogy mindenki, aki ingyenesen elvisz egy könyvet vagy újságot, hoz helyette egy másikat, szintén ingyen. Tulajdonképpen a könyvek cserélgetéséről van tehát szó, egy bizalmi alapon működő rendszerről, melynek létrehozása nem igényel sok pénzt.

Ezt az ötletet lovagolta meg egy holland dizájnstúdió is, csakhogy a Ruilbanknál amsterdami köztéri padokon képzelik el a könyvcserélgetést. Ehhez csupán egy a padokra szerelhető csíptető szükségeltetik, ez rögzíti az ott hagyott könyveket és újságokat a város különböző pontjain található köztéri ülőalkalmatosságokra. A padok elhelyezkedéséről internetes térkép is készült. A kezdeményezéssel ösztönözni szeretnék a közösségi interakciókat, azon belül is elsősorban a kulturális csereberét.

Unod már a régi bútoraidat? Túlságosan egyhangúnak találod a falakat a lakásodban! Semmi baj, kövesd Dudeman példáját, aki megmutatja, hogy graffitizni nem csak szabadtéren lehet. A színes foltokkal és pöttyökkel dolgozó művész bútorokat és falakat is szívesen kipingál, vidám hangulatot víve ezáltal a szobába. A graffitizett bútorok színesek, fiatalosak, és akár a nyári szünetben túlságosan unatkozó kamaszok is kiélhetik ily módon a kreativitásukat, persze csak akkor, ha a család többi tagja is rábólint.

Néha nem árt más perspektívából is ránézni a dolgokra. Így gondolta ezt Menno Aden német fotós is, aki berlini lakásokról készített fotósorozatot - felülnézetből. Aden a plafonra rögzített kamerák segítségével, távvezérléssel készítette el képeit. Ebből a szemszögből nézve megszűnik a három dimenzió, a hangsúly inkább a padlóra, a színes bútorokra és a kiegészítőkre helyeződik. Kicsit olyan ez, mintha tömörítve látnák valakinek a személyiségét - nyilatkozta egyszer a fotós egy interjúban.

Elérkezett a Forma-1 Magyar Nagydíj hétvégéje, ilyenkor általában trópusi forróság van az országban. Most is erre számíthatunk, napsütésre, negyven fokra, izzasztó melegre. Ezt a rohasztó hőséget már a zöldségek sem bírják napszemüveg és strandolás nélkül...

A Tetris-ház és a felfüggeszthető mobil otthon után, melyekről nemrég írtam, most jöjjön egy másik megoldás ugyanerre a témára! Antonio Scarponi és Roberto Deluca találmánya roppant praktikus. A Hotello nevű alkotás a milánói Design Hétre készült, és tulajdonképpen nem más, mint egy bőröndbe csomagolt, hordozható szállodai szoba. Na jó, nem bőröndről, inkább egy kis görgős szekrényről van szó, ez rejti a szoba egyes elemeit: az ágyat, a polcot, a fogast, a lámpát, a függönyt és az állványzatot. Kicsomagolva pikk-pakk összerakható belőlük egy kis privát alvókuckó, ami jól jöhet, ha például a reptéren kell éjszakáznia valakinek.