Biztos vannak olyanok, akiknek még ezek a rajzok sem elég fotórealisztikusak, de szerintem nagyon jók. Készítőjük az olasz Marcello Barenghi, aki grafikusként, illusztrátorként keresi a kenyerét, nem véletlenül. Barenghi témaválasztása végtelenül egyszerű, a mindennapi életben használatos dolgok ihletik meg, csupa olyan holmi, ami otthon, a háztartásokban fellelhető. Rajzai háromdimenziósnak tűnnek, megtévesztve a szemlélőt, mely hatást elsősorban a fény-árnyék ábrázolással és aprólékos kidolgozottsággal éri el, egy-egy mű megrajzolására 4-6 órát szánva. Akit érdekel, hogy hogyan készülnek ezek a rajzok, a YouTube-on talál róla több videót is.

A hatalmas falfestményt egy erre szakosodott francia cég, a Cité Création készítette egy három részből álló berlini panel- (vagy legalábbis annak tűnő) ház falára. Az óriási freskó egyes részein lakók nézelődnek az ablakoknál, oldalt pedig egy festett kiszögellésen háztető látható, mintha mindez alapból is az épületkomplexumhoz tartozna. A festmény más részein hatalmas fák, madarak és erdei állatok figyelhetők meg, közelebb hozva kicsit a természetet a városlakókhoz. A kép művészi értéke persze nem vetekszik mondjuk egy reneszánsz kori freskóéval, de azért jól néz ki. A mintegy 22 ezer négyzetméteres festmény egyébként a világ legnagyobb freskója cím várományosa, a Guinness-hitelesítés azonban még nem történt meg, így egyelőre egy 16 555 négyzetméteres coloradói falfestmény tartja a rekordot.

Két orosz művész bebizonyította, hogy papírból nem csak origami hajtogatható művészi szinten. Lena Erlikh és Aleksey Lyapunov lenyűgöző városi életképeket készít különféle struktúrájú papírokból, elsősorban a mindennapi életből merítve a témát, gyakran megbízásra, valamilyen reklámkampányok részeként. Munkáikat nem feltétlenül az aprólékosság – bár a részletek nagyon is rendben vannak –, inkább a mozgalmasság, a vidám, hétköznapi témák teszik életszerűvé és nagyon is szerethetővé, beindítva nemcsak a gyerekek, de a felnőttek fantáziáját is. Olyan, mintha egy létező város képeslapjait látnánk papír tájakkal, forgalmas papír utcákkal és élő papír emberekkel.

A Magic The Gathering gyűjtögetős kártyajáték nem olcsó mulatság, de aki valaha is magicezett már az életben, esetleg versenyekre is eljárt, az tudja, hogy ez a játék/sport bizony azzal jár, hogy egy idő után mindent elborítanak a kártyalapok a lakásban, köztük jó néhány kevésbé értékes darabbal, amikből már annyi van otthon, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Amikor már a tizedik ugyanolyan földje lesz meg valakinek, amit ráadásul eladni sem lehet, mert olyan gyakori lapról van szó, nem elvetendő gondolat az újrahasznosítás ötlete sem, bár nyilván nem a legdrágább lapokon kell kiélnünk a kreativitásunk...

Jöjjön tehát néhány tipp, hogy mihez kezdhetünk az egyébként gyönyörű rajzokkal díszített – ezért kidobásra semmiképp sem javasolt –, fölösleges kártyalapjainkkal! Mindez természetesen bármilyen kártyatípusból, így például francia kártyából is elkészíthető, így nem csak a magices, de a pókeres haverjainkat is meglephetjük efféle személyes, saját készítésű ajándékkal.

Animizmus ez a javából, méghozzá egy kínai művésztől Jung C-től, aki néhány biztosítótűt személyesített meg, azaz ruházott fel emberi tulajdonságokkal és élettel, ráadásul mindezt egy fotósorozaton meg is örökítette nekünk. Szomorúság, barátság, szerelem... Gondoltátok volna, hogy ennyi érzésre képes egy egyszerű ziherejsztű?

Emberfeletti képességű, halandók számára láthatatlan, nem evilági lények: gyönyörű nimfák, sellők, tündérek, angyalok és démonok jelennek meg a Himitsuhana művésznéven alkotó, olasz Chiara Fersini fotómanipulált képein. Egy félelmekből, bánatból, örömből és álmokból építkező misztikus fantáziavilág elevenedik meg előttünk kecsesen mozgó női alakokkal, akik a termésszettel egyé olvadva a szabadság érzetét sugallják felénk.

Aludni mindenki szokott, azt azonban nem biztos, hogy tudjuk, hogy miféle pozíciókban is fekszünk az ágyunkban éjszakánként. Ennek megismeréséhez nyújt segítséget a következő képsorozat, amelyből kiderül, hogy hányféleképpen is alhatunk, ezeket hogy hívják, és hogy hova is vezet, ha túl sokat agyalunk...

Ki gépen száll fölébe, annak térkép izé... ruha e táj - hogy Radnótit idézzem kissé elferdítve. Joseph Ford fotós látványos és ötletes, ruhákkal kombinált tájképei juttatták eszembe e sorokat, melyek egy reklámkampányhoz készültek. A két részből álló képek egyik felén Marokkóban, Szicílián és Mauritiuson lőtt légi felvételek láthatók, ezekhez illeszkednek a színben és mintázatban harmonizáló ruharészletek, azt az érzést keltve, mintha a ruhákon folytatódna a táj. A márkás holmik kiválasztásában egyébként Almut Vogel stylist segített Fordnak.

Hazai fesztiválokon szocializálódtam, most már viszont valami ilyesmire vágynék... Mintha egy másik bolygón rendezték volna a két napja véget ért amerikai Burning Man fesztivált, és nemcsak azért, mert innen, Magyarországról nézve olyan messze van. Idegennek látszó lények, fura, oda nem illő tárgyak mindenhol a sivatagban, király zene és művészeti performanszok sora, mindez a semmi közepén! Az egész hihetetlenül cool, ahogyan Trey Ratcliff Burning Man fesztiválképei is.

Grumpy Cat és Lil Bub után - akik egyébként még alig vannak túl az egymással való találkozáson (erről fotókat itt találtok) - újabb macska válhat az internet sztárjává. A hároméves arany színű csincsilla cica, aki Foo-Chan néven tengeti az életét, olyan csalódott arckifejezéssel néz a világba, mintha most vették volna el tőle a vacsorájával teli tálkáját. Pedig Foo-Chan valójában nem is szomorú, csak ilyen az arca - ahogy Butters mondaná apjának a South Parkban, amikor az grimaszolással vádolja -, és bár úgy tűnik, hogy nagyon sanyarú sorsa van szegénynek, nem kell azért sajnálni ezt a depressziós tekintetű cicát, hiszen szemmel láthatólag jó körülmények között, drága macskatápon él, ráadásul esélyes arra, hogy híressé lett elődjei után belőle is világszerte ismert macskaceleb legyen.