Egy száz éve letűnt világ tárul fel a szemünk előtt a német származású amerikai fotós, Arnold Genthe (1869-1942) fényképein, aki 1908-ban töltött hat hónapot Japánban, és örökítette meg rejtett kamerával az utcákon zajló életet, az egykor élt japán városlakók mindennapjait.

Ekkor még sehol sem volt az a Japán, amit ma ismerünk. Még nincsenek játéktermek és mangák, sem karaoke bárok és felhőkarcolók, a látképet a hagyományos japán épületek határozzák meg. Az emberek öltözködése is a múltbéli szokásokat követi, és ugyan a világháborúk szele még nem söpörte ki a több száz éves hagyományokat, és nyugodtan zajlik az élet, azért béke sincs, hiszen a japánok folyamatos harcban állnak valakivel, ekkoriban épp az oroszokkal, hogy nagyobb befolyást szerezhessenek a Távol-Kelet, elsősorban Kína és Korea felett. Néhány évvel a japánok győzelmével végződő orosz-japán háború után érkezik a San Franciscó-i tanár, Arnol Genthe is az országba, hogy szenvedélyének hódolva fényképezőgépével megörökítse az idegen országban látottakat. A hangulatos, filmszerű felvételeken mintha a múlt elevenedne meg, a fotósnak sikerült úgy megőriznie egy-egy pillanatot, ahogyan az a valóságban történt, nincsenek beállított jelenetek, Genthe járta az utcákat, és ha érdekesnek talált valamit, rögtön kattintott is a rejtett kamerájával. A mozgalmas jelenetek épp ezért a Google Street View képeire emlékeztetnek, csak épp nem a jelent mutatják, hanem azt, hogy mi volt száz évvel ezelőtt.

Ahogy nő a Föld népessége és terebélyesednek mind nagyobbá és nagyobbá a városok, úgy csökken le egyre jobban az ott élők személyes élettere is. Sok helyen már most is csak függőleges irányban lehet terjeszkedni az építkezésekkor, és hamarosan eljöhet az az idő, amikor közlekedni is így fogunk.

A kínai Yuhan Zhangnak persze van lehetősége testközelből is megtapasztalni, milyen is lehet egy felhőkarcolókkal telezsúfolt nagyvárosban az élet, így nem meglepő, hogy ő is felfelé irányította a figyelmét, amikor a Volvóval együttműködve megtervezte a jövő autóját. A jármű természetesen repül, mint a Jetson családban vagy Az ötödik elemben a kocsik, és számtalan kényelmi funkcióval bír, kiszolgálva az ötven év múlva élő emberek minden igényét. És hogy mitől is olyan futurisztikus ez az autó, azon túl persze, hogy repül? Először is majdnem minden mobil rajta, mint például az önálló akkumulátorral bíró drone-kerekek, amelyek bármikor lecserélhetők, van rajta interaktív holoprojektor a vezetéshez, a bútorok, akárcsak a mai luxusjachtokon, az igényeknek megfelelően alakíthatók, azaz a székek forgathatók és kinyitható egy okosasztal is, hogy legyen mit olvasgatni kávézás közben a kocsiban. A design is látványos, engem kicsit a F1-es motorcsónakokra emlékeztet a jármű külseje, amit valójában a természet formái ihlettek a tervező szerint. Parkoláskor egyszerűen lebeg a járgány az ablakunk előtt, és tulajdonképpen a lakásunk kiterjesztett része, ami nemcsak járműként, de teraszként is funkcionál. Vajon tényleg ilyen autók lesznek ötven év múlva, vagy akár még előbb? Yuhan Zhangnak amúgy - aki egyébként egy hölgy - nem ez az első terve a Volvónak, ha a többi munkájára is kíváncsi, nézd meg a honlapját.

Na, nem mintha olyan gyakran jönnének velünk szembe nagymacskák, de azért nem árt tudnunk, hogy jobb óvatosnak lenni. Egy bátor önkéntes a tampai állatkertben mutatta be, hogy mi történik, ha hátat fordítunk egy nagymacskának. Mindezt persze biztonságos körülmények között, ráccsal elkerített állatokkal demonstrálta.

Burjánzó vegetáció bontakozik ki a szemünk előtt a lengyel Bozena Rydlewska, művésznevén Bozka alkotásain. A szemkápráztatóan színes, 3D-hatású művek papírból készültek, melyek a kihajtogatós mesekönyvek sémáját követve több rétegből épülnek fel, és szétnyitva tárják csak fel valódi formájukat.

Bozka a természetből inspirálódik, és ennél hálásabb témát keresve sem találhatott volna munkáihoz, hiszen a növények és állatok gazdag formai és színbeli megjelenései tökéletesen alkalmasak e régi technika mai szemmel is látványosnak tetsző felelevenítésére, azaz hogy az egyes élőlények különböző szinteken jelenjenek meg a képeken, és csak oldalról nézve derüljön ki az igazság, hogy mindez valójában csupán kivágott formák és egymás elé hajlított síkok játéka. Az összhatás azonban olyan, mintha egy dobozba zárt színpompás papírvilágba kukkantanánk bele, ahol vígan úszkálnak a papírhalak, csiripelnek a papírmadarak kikukucskálva a papírlevelek és -virágok közül. Van némi meseszerűség is, vagy inkább naivitás az ábrázolásmódban Henri Rousseau után szabadon, hiszen a motivációt itt nem a tökéletes élethűség, sokkal inkább az esztétikum nyújtása szolgáltatja, és ezt a célt támasztja alá a gyakran szimmetrikus elrendezés, valamint a tapétamintákra hajazó ismétlődő formák sokasága is. Aprólékos, kidolgozott papírszobrok ezek, amikre jóleső érzés rápillantani.

Bár hivatalosan még nem ért véget a National Geographic Travel Photographer of the Year pályázata – május 27-ig még lehet nevezni a legjobban sikerült utazási fotókat a három megadott kategóriában (Természet, Emberek, Városok) –, de máris láthatunk egy káprázatos előzetest az eddig beérkezett munkákból, amelyek láttán kijelenthető, hogy igen magas színvonalú versenyre számíthatunk, ahol a fődíj a presztizsen kívül egy hétnapos jegesmedve szafari. Íme, tehát 15 gyönyörű kép a Természet kategóriából! Ha a többi versenyképet is megnéznéd, klikkelj a fotós nevére!

Johannes Öhl/National Geographic Travel Photographer of the Year Contest

Gyakran kifordulnak magukból, ha megfürdetjük őket. Igen, ők a kis házi kedvenceink. A háziállatok közül elég sokan gyűlölik ugyanis a fürdetést, sőt, magát a vízzel való érintkezést is, de persze ez legfőképpen a macskákra igaz! Mi, emberek azonban mégis megmosdatjuk őket – már akinek van hozzá mersze –, még akkor is, ha ők mindent megtesznek ez ellen.

Persze általában az emberek az erősebbek, így a kutyáknak, cicáknak és egyéb háziállatoknak nem marad más, mint a pofavágás, gyűlölködés és a gazdik elrettentése, hogy soha többet eszükbe ne jusson ilyet tenni velük. Mondjuk a gazdik sem szokták szárazon megúszni a fürdetést, és itt most sokkal inkább a vérző sebesülésekre gondolok, amit elsősorban a macskák okoznak nagy ellenkezésük közben, semmint a szétpancsolt vízre a fürdőben. A kutyák és madarak inkább csak mókásak ázott bundájukban, az ő szemükből azért nem maga az ördög néz vissza ránk fürdés után. De a macskák… Na, tőlük nem árt azért kicsit tartani, legalábbis akkor, ha ilyen tekintettel néznek ránk, mert már biztosan forralják a bosszút a kis buksijukban, ez nem is vitás. Szerencsére azonban nekünk külső szemlélőként ezúttal nem kell ilyen fájdalmakat és stresszt átélnünk, úgyhogy marad a színtiszta szórakozás a gyilkos tekintetek és a csuromvizes bundák láttán.

A Star Wars: Az ébredő erőnek egy meglehetősen vicces alternatív befejezése került fel a YouTube-ra a David Unger Music jóvoltából, melyből az is kiderül, ami az eredeti verzióban egyelőre homályban maradt: vagyis hogy mivel is töltötte fene nagy magányában az elmúlt éveket Luke Skywalker. Annyit mondok csak, hogy Celine Dion, minden egyéb a videóban!

Ha szeretnénk megismerni egy élőlényt, mindig figyeljük meg a saját természetes élőhelyén is. Ez egy tinédzser esetében természetesen a szobáját jelenti, nem véletlen, hogy Adrienne Salinger fotósnak is az az ötlete támadt, hogy itt fotózza le fiatal amerikai fényképalanyait. A sorozat érdekessége, hogy mindez még a 90-es években történt.

Igazi időutazásban lehet tehát most részünk, visszapillantva az ezredfordulót megelőző évtizedre, amikor még megállás nélkül Nirvana, Meat Loaf vagy Chumbawamba üvöltött a rádióból. A képeken látható fiatalok, ha nem is épp ezeknek az előadóknak a képeivel dekorálták ki a szobájukat, de kiragasztottak mindenfélét. Erre a nemzedékre jellemző, hogy nemcsak a kortárs dolgokért - színészekért, zenészekért, sportolókért - voltak oda, kedvenceik között olyan legendák is akadtak, mint az eddigre már rég halott James Dean, de éppenséggel Gustav Klimt képe sem mutatott idegenül egy tini szobájának a falán. A nemrég hátrahagyott gyerekkorra pedig plüssállatok és műanyagjátékok sora emlékeztet. A ma már sajnos kiábrándítóan retrónak tűnő fotókon a posztereken kívül fehér frotírzoknis, batikolt pólós, bő rövidnadrágos dresszek segítenek nekünk visszaidézni a kor szellemét. Az otthoni zenehallgatás ekkor már mindennapos dolognak számított, majdnem minden szobában megtalálható volt tehát egy hifitorony, esetleg egy régi tévé még a nyolcvanas évekből, ami egykor a család nappalijában állt, és visszatérő elem a bevetetlen ágy is mint afféle klasszikus tini attribútum. A tizenévesek többsége már akkor is szörnyen rendetlen volt, és ez így is van rendjén, és büszkén pózolt a saját kupija közepén. Ha összevetnéd ezeket a fotókat a mai lányok tiniszobáival, nézd meg Rania Matar fotósorozatát is itt, a Szubkultúr blogon, és látni fogod, hogy nincs is akkora különbség a két generáció között.

Ugye, te is félsz az öregedéstől? Hát még a hírességek, akik zömmel a külsejüknek köszönhetik az ismertségüket. De egyszer mind megöregszünk (vagy még előtte meghalunk, amit szintén nem nagyon vár az ember), szóval nincs menekvés az idő elől. Jönnek a ráncok, besárgulnak a fogak, a feszes bőr többé már csak álom… És ez a sors vár a sztárokra is!

A következő képsorozat elkövetői többen voltak, és mind egy-egy celeb öregkori kinézetét vetítették nekünk előre Photoshop segítségével, vagy mutatták meg, mi lett volna, ha megélik az időskort. Tobey Maguire például pókruhás Gollammá alakul, a szeplős Obama lesz az új Morgan Freeman, Justin Bieber pedig a saját öreganyjává aszik össze, de a legrosszabb külsőre talán Adrian Brody számíthat. Itt fel is hívnám a figyelmet, hogy felkavaró képek következnek, melyek látványa egyeseket érzékenyen érinthet.

Smoothie, az Instagramon 156 ezer követővel bíró macska kicsit olyan lehet, mint Barney Stinson az Így jártam anyátokkal-ból: egyszerűen nem lehet róla rossz képet készíteni. Brit hosszúszőrünk ugyan nem egyforma arckifejezéssel (és a nyakkendőjét fogva) pózol minden róla készült képen, mint Barney, de tény, hogy a legtöbb fotón előnyös külsőt mutat köszönhetően a vörös bundájához remekül passzoló gyönyörű zöld szemeinek.

Hogy tényleg ő-e a legfotogénebb macska a világon, az persze nehezen eldönthető, de kétségtelen, hogy Smoothie jól bírja a kamerát, sőt még különböző pózokat is felvesz, ha fényképezik. Arról viszont szentül meg vagyok győződve, hogy az ártatlan pofi valójában egy bestiát takar. Kis szőrös sztárunk mindenesetre a boldog macskák életét éli hollandiai otthonában a képek tanúsága szerint: szeret játszani, netezni, nézelődni, felmászni helyekre, dobozban feküdni, vetett ágyban aludni és fetrengeni a lakás különböző helyein, és természetesen a pofavágásokat is sokat gyakorolja, ami, mint alant látható, nagyon is megy neki.