Ha szeretnénk megismerni egy élőlényt, mindig figyeljük meg a saját természetes élőhelyén is. Ez egy tinédzser esetében természetesen a szobáját jelenti, nem véletlen, hogy Adrienne Salinger fotósnak is az az ötlete támadt, hogy itt fotózza le fiatal amerikai fényképalanyait. A sorozat érdekessége, hogy mindez még a 90-es években történt.
Igazi időutazásban lehet tehát most részünk, visszapillantva az ezredfordulót megelőző évtizedre, amikor még megállás nélkül Nirvana, Meat Loaf vagy Chumbawamba üvöltött a rádióból. A képeken látható fiatalok, ha nem is épp ezeknek az előadóknak a képeivel dekorálták ki a szobájukat, de kiragasztottak mindenfélét. Erre a nemzedékre jellemző, hogy nemcsak a kortárs dolgokért - színészekért, zenészekért, sportolókért - voltak oda, kedvenceik között olyan legendák is akadtak, mint az eddigre már rég halott James Dean, de éppenséggel Gustav Klimt képe sem mutatott idegenül egy tini szobájának a falán. A nemrég hátrahagyott gyerekkorra pedig plüssállatok és műanyagjátékok sora emlékeztet. A ma már sajnos kiábrándítóan retrónak tűnő fotókon a posztereken kívül fehér frotírzoknis, batikolt pólós, bő rövidnadrágos dresszek segítenek nekünk visszaidézni a kor szellemét. Az otthoni zenehallgatás ekkor már mindennapos dolognak számított, majdnem minden szobában megtalálható volt tehát egy hifitorony, esetleg egy régi tévé még a nyolcvanas évekből, ami egykor a család nappalijában állt, és visszatérő elem a bevetetlen ágy is mint afféle klasszikus tini attribútum. A tizenévesek többsége már akkor is szörnyen rendetlen volt, és ez így is van rendjén, és büszkén pózolt a saját kupija közepén. Ha összevetnéd ezeket a fotókat a mai lányok tiniszobáival, nézd meg Rania Matar fotósorozatát is itt, a Szubkultúr blogon, és látni fogod, hogy nincs is akkora különbség a két generáció között.
Forrás: innen
