A spanyol fotós, Dionisio González digitálisan életre keltett katasztrófabiztos épületei, illetve az ember és a természet kapcsolatára fókuszáló háztervei a XX. század első felének egyik legnagyobb hatású építészét, Le Corbusier szellemét idézik meg. A lábakon álló épületek, a kacsalábon forgó monstrumok, amelyek úgy illeszkednek be a környezetükbe, hogy közben teret hagynak a természetnek is, a hatalmas ablakok, amelyek fénnyel töltik meg az épületek belsejét, valamint a jellegzetes, az aranymetszés szabályait követő változatos formák, homlokzatok mind-mind a nagy előd, Le Corbusier fontos stílusjegyei voltak, amiket González is magáévá tett és továbbgondolt.
Míg az alábbi válogatás első felében látható tengerparti házakkal elsősorban a Mexikói-öbölben gyakori hurrikánok okozta pusztításra reflektál a művész, az ezt követő fekete-fehér sorozat az ember és közvetlen környezetének szorosabb kapcsolatát forszírozza, az utolsó néhány, nyomornegyedek inspirálta munkán aztán González a saját városfejlesztési elképzeléseinek ad teret, a nagyvárosok szegények lakta barakkjait modern, absztrakt konstrukciókkal egészítve ki. A végeredmény egy egészen szürreális, utópisztikus építészeti stílus, egy olyan futurista városkép, amely sajnos egyelőre csak González fotóin létezik.
Képek: innen, szöveg: Succubus
Az oldalon található írások haszonszerzés céljából nem másolhatók!
