Klasszikus lemezjátszót ma már szinte senki sem használ, és a bakelitlemezeknek is már réges régen leáldozott. Vagy mégsem? Ha zenehallgatásra nem is, számtalan egyéb dologra használhatjuk régi lemezeinket. Készülhet belőle például óra, falikép, táska, újságtartó, füzetborító, lámpa vagy karkötő, a lehetőségeknek csak a fantáziánk szab határt.

Nyaraláskor, utazáskor sokan legszívesebben az egész lakásukat vinnék magukkal. A 21. században már erre is van lehetőség, de akár árvíz idején is praktikus lehet a pekingi Liu Lubin stúdió által tervezett egyszemélyes mobilház, melynek darabjai szétszedhetők, és egy pakkba összecsomagolva, egyszerűen átköltöztethetők máshová. Ha jön a veszély, a tulajdonos, mint a csigák, egyszerűen továbbáll a házával együtt.

A hordozható miniház könnyű és ultratartós, beépített berendezése a ház formájához idomul. Van benne konyha, fürdőszoba és egy ágy is, az alacsony belmagasság miatt azonban egyenes háttal nem nagyon lehet benne közlekedni. A mikroházikó jelenleg Peking egyik közparkjában áll.

Londonban és az egész Egyesült Királyságban egyre népszerűbb a közösségi forró vizes mozizás. A város tetőterein sorra nyílnak a gumimedencés szabadtéri mozik, ahol a résztvevők csoportosan, alkoholmámorban lazulhatnak a vízben, és a társas ázás mellé még moziélmény is jár. Télen fedett helyeken folytatódik a gőzfürdős filmvetítés.

Az ötlet nem új, nálunk is vannak egyes fürdőkben vízi vetítések, vagy gondoljunk csak a Cinetripre, igaz, ott a bulizáson, és nem a filmnézésen volt a hangsúly, mint az angoloknál. De lássuk be, az angol verzió sem hangzik rosszul, forró nyári éjszakákon valószínűleg a pestiek is élveznék a tetőtéri pancsolást.

A Redmer Hoekstra szürreális világot teremt ceruzával és tollal készült grafikáin, saját álmaiból merítve az inspirációt. A holland művész anatómiai pontosságú rajzain minden többfunkciós, állatok mosódnak össze tárgyakkal, illetve emberekkel, vagy mondhatnánk úgy is, hogy a tárgyak öltenek állati alakot.

Nem tudni, az illető kinek szánta az üzenetet, mindenesetre jól elszöszmötölhetett a borotválkozással...

Itt a nyár, a grillezés időszaka. Míg a nők előkészülnek, köretet készítenek, mosogatnak, a hússütés gyakran a férfiakra marad, akik általában örömmel vállalják e nemes feladatot, és aratják le a babérokat a jól sikerült vacsora után. Hogy a sülő húsok mellett ácsorgó férfiak még profibbnak érezzék magukat, kötény helyett viseljenek barbecue-mellényt!

A kicsit rohamosztagos egyenruhára hajazó, számtalan zsebbel ellátott ruhadarab segítségével egy egész konyhai arzenált magára aggathat a viselője, a mellény ráadásul a fröcsögő zsírtól is megvéd.

Alice művésznéven alkot az a New York-i dizájner és illusztrátor, aki az alábbi moziplakátokat készítette. A hölgy filmrajongó, innen jön tehát az ötlet. A plakátok digitálisan, Photoshop segítségével készültek, egyenként kb. négy órányi munkaidőt elvéve az alkotótól.

Az orosz származású, jelenleg Rómában élő és alkotó Ekaterina Panikanova régi könyvekre és dokumentumokra festi képeit - leginkább gyerekkori emlékeket. A művek többkötetesek, a kép egészének megjelenítéséhez puzzle-szerűen egymás mellé kell rendezni a felületül szolgáló könyveket.

A művésznő a kagylókhoz és bennük megbúvó gyöngyökhöz hasonlítja munkáit, hiszen mindannyiunk életében voltak olyan pillanatok a múltban, amikor is „porszem került a gépezetbe", akárcsak a kagylóknál. Ezekből a porszemekből alakulhatnak ki aztán a szépséges igazgyöngyök, ahogy a gyermekkori traumák is, amiket egész életünkben magunkkal cipelünk, átalakulnak bennünk, s válhatnak hasznos tapasztalattá felnőttkorunk során.

Peter Gluck tervezte azt az erdő mélyébe rejtett könyvtárt, mely a New York állambeli Catskill-hegység fái közé épült, egy család magánterületén. A masszív, erődszerű, teljesen zárt épületet úgy alakították ki, hogy megvédje a benne lévő értékeket az időjárás viszontagságaitól.

A könyvtár kétszintes: alul található a mintegy 10 000 darabos könyvgyűjtemény, az emeleten pedig kényelmes kutatószobát rendeztek be íróasztalokkal és kanapéval. Az alaprajz szerint a könyvtár ajtaja az egyik fal szélén van valahol, de ezt, a képeket látva, jól álcázta a tervező.

Íme, egy hordható bútordarab, amely akkor nyeri el végleges formáját, ha belebújik valaki. A fotel hiányzó lábait és karfáit a jelmezt viselő személy testrészei helyettesítik, a lélegzés és látás viszont nem tűnik egyszerűnek ebben a cuccban.