A Google tokiói - sőt, bármelyik másik, hasonlóan cool - irodájában valószínűleg bárki szívesen dolgozna. Modern és színes, de nem csiricsáré, letisztult formavilág és ötletes megoldások jellemzik, sok közösségi tér található benne, és a tervező, Klein Dytham arról sem feledkezett meg, hogy az iroda a japán szellemiségnek és hagyományoknak is megfeleljen, a falakat például általában keleti motívumokkal díszítették.

Tearajongóknak vicces ajándék lehet a figurás filterkészlet, melynek különlegességét az adja, hogy madzag helyett hírességek kétdimenziós karikatúráját ragasztották a tetejükre. Az Amazonon megvásárolható filterekből létezik brit királyi családos, rocklegendás, illetve a világ meghatározó politikusait ábrázoló szett is, így akár Vilmos herceg, John Lennon vagy Anglea Merkel is megmártózhat a teáscsészénkben. Egy-egy csomag öt filter Assam teát tartalmaz, ára 13-15 dollár között mozog.

Nemcsak lejárt hitelkártyából lehet ékszert készíteni, de pénzből is. Sophie Kemp papírpénzből hajtogatott gyűrűi egyszerűek, elkészítésükhöz csak néhány bankjegy szükségeltetik, már akinek ezek nélkülözése nem okoz problémát...

Ezt történik, ha egy művész és egy géntudós összeáll. Nickolay Lamm és  Alan Kwan képsorozata azt mutatja be, hogyan fog fejlődni az emberi arc a jövőben. Hát, a képeket elnézve, bőrünk besötétedik, nagyobb fejünk és óriási homlokunk lesz, de leginkább a szemméretünk változik majd. Már 20 ezer év múlva is méretesebb lesz a szemgolyónk, mint most, százezer év múlva pedig konkrétan úgy fogunk kinézni, mint a pindúr pandúrok. Na persze, ha egyáltalán lesz még addigra emberiség...

Eldobható világban élünk, úgyhogy nincs abban semmi meglepő, ha eldobható műalkotások is születnek. Egy Honey néven alkotó grafikus például a banánhéjat találta alkalmasnak arra, hogy portrékat készítsen rá. A módszer egyszerű: nem kell hozzá más, csak egy biztosítótű, a banánhéj ugyanis azonnal oxidálódik és megbarnul, amikor megsérül a héja, így leginkább tetoválásra emlékeztető képek szurkálhatók rá.

Az argentin Tomas Saraceno súlyos, fémhuzalokból készített installációja tökéletesen lemodellezi, milyen érzés lehet pókként létezni a világban. A monumentális szerkezet felépítéséhez persze nem volt elég egy ember, a projekten egy egész csapat dologzott, mérnökök, biológusok, építészek és munkások közös összefogása révén született meg a műalkotás.

A düsseldorfi K21 Standehaus múzeumban június 22-étől látogatható pókhálós építmény önmagában is lenyűgöző látványt nyújt, de a legérdekesebb hatást akkor éri el, amikor emberek is mászkálnak rajta. Persze a látogatóknak figyelniük kell arra, hogy összehangoltan mozogjanak, hisz lépteikkel rezgéseket keltenek, amelyek a többieket simán kibillenthetik az egyensúlyból. Épp ezért a szerkezet korhatáros, 12 év alatt nem engednek fel rá senkit.

Ülőmunkát végezni nem túl egészséges az emberi szervezet számára. Akinek ilyen munkája van, annak különösen fontos lenne a rendszeres testmozgás. Na de mi van akkor, ha az ember teljesen el van havazva, és nem fér bele az idejébe, hogy elugorjon egy edzőterembe? Erre is van kompromisszumos megoldás! Íme, öt plusz egy ötlet, azoknak, akik sportolás közben sem tudják abbahagyni a munkát!

Egy Sahily nevű művész hihetetlen aprólékossággal készítette el alább látható mesterművét, mely a Star Trek Into Darkness mozifilm plakátja alapján készült. A modell jobb szemhéját díszítő smink akkor érvényesül igazán, ha a lány lesüti vagy becsukja a szemét. A különleges szemfestés egyébként nem túl praktikus viselet, inkább nevezhető műalkotásnak. Az elképesztően részletes munka láttán nehéz elhinni, hogy a smink készítője még csak nem is Star Trek-rajongó.

A nevadai Black Rock sivatagban minden évben megrendezésre kerülő Burning Man Festival az egyik legjobb és legextrémebb fesztivál a világon. A rendezvény egy performanszból nőtte ki magát majd' harminc évvel ezelőtt, amikor is Larry Harvey és Jarry James a nyári napéjegyenlőséget ünnepelte meg Égő Ember című alkotásával, bulit körítve a látványosság mellé.

Az ünnepből aztán hatalmas kortárs művészeti és zenei fesztivál lett az évek során, mely önkéntesek segítségével épül fel évről évre egy hét erejéig. A fenntarthatóság jegyében létrejött rendezvényen nincsenek árusok, csak kávét és jeget lehet venni, ez utóbbi nélkülözhetetlennek is tűnik a forró homoktengerben. A szemét és a szennyvíz eltakarításáról a résztvevőknek maguknak kell gondoskodniuk.

Az olasz fotós, Giuseppe Colarusso Improbabilità ('valószínűtlenség') című sorozata egyszerű használati tárgyakat mutat be oly módon átalakítva, hogy azok épp a lényegüket, a funkciójukat veszítsék el, és váljanak teljességgel használhatatlan, vagy legalábbis eredeti rendeltetésének nem megfelelő eszközökké, önmaguk szürreális paródiájává.