Burjánzó természet, erdei tavacskákban megcsillanó napfény, egy vízparton ücsörgő férfialak, aki leginkább Pánra hajaz, sőt még egy kövön sütkérező kígyó is feltűnik az egyik képen. Tisztára olyan, mint az édenkert, vagy egy görög mitológiai táj, esetleg Shakespeare egyik drámájának helyszíne, mondjuk a Szentivánéji álomé, vagy a Viharé. Catherine Nelson erdei képei elsőre akár valóságosnak is tűnhetnek, mégsem azok, sokkal inkább az alkotó képzeletének reális elemekből táplálkozó manifesztációiról van szó. A különleges, szürreális hatású, transzcendens tájképek tulajdonképpen digitális kollázsok, száz meg száz fényképből összerakva. A munkák aprólékosságát jól mutatja, hogy az alábbi öt kép (Expedíció sorozat) elkészítése tíz hónapot vett igénybe. A kortárs művészetnek ezt azt újfajta módját mesteri szinten űző Nelsonnak volt honnan merítenie az ihletet, a festőnek tanult művész korábban ugyanis a Moulin Rouge és a Harry Potter-filmek vizuális effektjein is dolgozott, a különböző technikák és tapasztalatok vegyítésével pedig létrehozta saját stílusát, melyet definiálni sem egyszerű, maradjunk tehát a jól hangzó digitális kollázsnál.
Gully
Lost
Lost - részlet
Approaching Storm
Approaching Storm - részlet
Pond
Pond - részlet
Waterhole
Waterhole - részlet
Képek: innen, szöveg: Succubus
Az oldalon található írások haszonszerzés céljából nem másolhatók!
