Előző posztom finnyogó kommentjeiből kiderül, hogy sokan vannak, akik a mai napig kazettáról hallgatnak zenét, és még az olcsó másolt vagy üres kazettáikat sem szednék szét azért, hogy valami újat készítsenek belőle, de olyanok is akadnak szép számmal, akik egyszerűen csak nem hívei az otthoni barkácsolásnak. Egészségükre! Ahogy biztos vannak olyanok is, akik régi számítógépeket használnak, jobb esetben gyűjtenek. Na, ők most ne figyeljenek, mert ez a bejegyzés nyilván nem nekik szól!

Aki viszont nem érzi szentségtörésnek egy régi, mára ikonikus darabnak számító asztali Macintosh átalakítását, talán értékelni fogja ezt a hűtőtáskát, amely új életet adott egy a nyolcvanas évek elején használatos számítógépnek, ami, tételezzük fel, hogy már az átalakítása előtt sem működött. De ha működött is volna, mehetett volna a szemétre, egy múzeumba vagy egy webshop használt árui közé, esetleg őrizgethették volna otthon az értékét növelendő még pár évtizedig, ehelyett mégis inkább az újrahasznosítás mellett döntött az ötletgazda, egy Scott Stefan nevű illető. Szerintem menő a cucc, pontosabban hűvös, azaz cool, a 12 doboz tárolására alkalmas hűtőtáska ugyanis a MaCool nevet kapta készítőjétől.

Hogy mire jó, egy régi, semmire sem használt magnókazetta? Például arra, hogy pendrive-ot készítsünk belőle. A kazettából eszkábált egyedi USB egyszerre környezetbarát (hisz újrahasznosítunk) és retró, melynek elkészítését pontról pontra végigkövethetitek a képeken.

Olcsó, mégis menő ajándék válhat belőle haverunknak egy letűnt kor mementójaként, és még különösebb kézügyesség sem kell hozzá, csak egy régi kazetta és egy alkalmas méretű, csúsztathatós pendrive. A kazetta kiválasztásakor természetesen figyelembe vehetjük a megajándékozott zenei ízlését, és dolgozhatunk ennek megfelelő alapanyagból (persze, ha nem sajnáljuk, hogy a szalag egy részétől meg kell válnunk), amire bónuszként akár rá is másolhatunk valamilyen zenét, megőrizve ezáltal a magnókazetták eredeti funkcióját.

A kanadai Dina Goldstein A babaházban című fotósorozata a világ legnépszerűbb babapárosa, Barbie és Ken otthoni pillanatait mutatja be, a tökéletes külsejű babák hétköznapjaiba engedve betekintést. A képek a művésznő szándéka szerint egy házasság nehézségeit, problémáit jelenítik meg Barbie és Ken álomvilágán keresztül. Hát, a fotók tanúsága szerint úgy tűnik, Kenre nem volt jó hatással a csuparózsaszín környezet, és a pár komoly párkapcsolati váltsággal küzd...

Olvasni télen is jó, lámpánál, nyakig betakarózva, de nyáron még jobb, hiszen természetes fénynél falhatjuk a betűket, és ami még ennél is nagyszerűbb, hogy mindezt a szabadban is megtehetjük, kint a madárcsicsergésben, a friss levegőn. A szabadtéri olvasásnak azonban van hátránya is, a bogarakon kívül ilyen például a szél, amely, ha nem vigyázunk, már a legapróbb fuvallataival is bosszantó módon képes ellapozni a könyvünket az éppen aktuálisan olvasott oldalról.

Az átlátszó könyvnehezék azonban segíthet a problémán, leszorítja az oldalakat, de a betűket nem takarja ki, olvasni tehát továbbra is tudunk, mindezt úgy, hogy mindkét kezünk felszabadul. Bár terjed a digitális könyvolvasás, biztos vannak még páran - akár e-könyvolvasó-tulajdonosok is -, akik szívesen vesznek igazi könyvet a kezükbe mondjuk a strandon, na, ők jó hasznát vehetik ennek a cuccnak.

A dublini székhelyű Steve Simpson tervezte vidám vonalkód-illusztrációk egyedivé és különlegessé varázsolják a velük díszített címkéket, dobozokat. A műfaj amúgy nem új, Japánból származik, ott kezdték először ily módon feldobni a termékek csomagolását, tájakat, épületeket, embereket, tárgyakat kerekítve a monoton fekete-fehér vonalakból. Simpson többségében állatokat ábrázoló kódjai borosüvegeket, szószokat díszítenek, de készült már CD-borítóhoz is stílszerű, dobos vonalkód, lásd a hajtás után!

Az okostelefonok és számológépek korában persze bonyolult számításokat is könnyedén elvégezhetünk kütyüjeink segítségével. Ha azonban a készülék lemerülne, vagy tönkremenne, a fejben számoláson kívül is van megoldás, mégpedig a csuklónkon hordozható abakusz. Az ókori eredetű kézi számológépet, az abakuszt persze tudni kell használni, de ha ez megvan, már csak ezt a fából hajlított karkötőt kell beszereznünk, melyet miniabakusz díszít, és jöhet kánikula, eső, fagy, hó vagy áramkimaradás, a számolás többé nem jelent problémát. Ráadásul nem is néz ki rosszul...

Az IKEA reklámkampányát a DDB Tribal ügynökség készítette, és erős Escher-hatás érezhető rajta, már ami a lehetetlen térábrázolást illeti. A képeken egyszerű vonalvezetésű, otthon könnyedén összeszerelhető bútordarabokat látunk. Vagy mégsem? Ezek valójában ördöglakatok lennének? Ha valaki így erez egy-egy IKEA-bútordarab összeállításakor, és nem boldogul a feladattal, lehetősége van igénybe venni az áruházlánc szerelési szolgáltatását, hívja fel figyelmünket a három plakát.

Adrien Broom brooklyni fotós egy nyolcrészes képsorozaton dolgozik, melynek középpontjában egy kislány áll. A képekhez Broom történetet is kerekített: egy nap a kislány egy olyan világban ébred fel, ahonnan eltűntek a színek. A kislány a színek nyomába ered, és szép lassan meg is találja őket a különböző szobákban, előbb a fehéret, majd a pirosat és így tovább, míg végül a szivárvány szobába érve az összes szín egyesül, így teremtve meg azt a színes világot, amelyben élünk.

Broom eddig négy színnel végzett a nyolcból, a fehérrel, a pirossal, a sárgával és a kékkel. A képek elkészítéséhez egy egész kis csapat segítségét vette igénybe a fotós, pékeket, virágárusokat, szobrászokat és kézműveseket, de a varázslatos mesevilág teljes megteremtéséből még így is több hónap hátra van.

Hasznosnak tűnnek, de mégsem azok. A tervezők fantáziája határtalan, melynek következtében nevetséges használati tárgyak tömkelege árasztja el a világot. E találmányok azért születnek, hogy jobbá, könnyebbé tegyék az életünket, ám hiába a nemes szándék, ez nem mindig sikerül. Haszontalan tárgyakból láthattok most tehát néhányat többek között olyan gyöngyszemekkel, mint a kólacsapoló, a kóddal védett fagyi, a fülsapka vagy a vécézés közben játszható minigolf.

Ronen Tinman bútortervező, vagy ahogy ő szereti hívni magát, „bádogos" régi autók alkatrészeit hasznosítja újra, méghozzá úgy, hogy bútorokat készít belőlük. Az ötlet nem új, de Tinmannek sikerült a netet elárasztó sokszor ízléstelen autós bútorokon túltéve viszonylag szolid darabokat alkotnia. Így lett a roncsokból egyedi tervezésű kanapé, asztalka, szekrény, mosogatószekrény vagy akár lámpa a bádogos kezei által, megtartva az anyag eredeti jellegzetességeit, formáját, sokszor az autó márkajelzését is, ezáltal könnyen felismerhetővé téve, hogy a bútor miből is készült. Tinman darabjai tehát az újrahasznosítás ékes példái, ráadásul dizájnosak és menők, bármelyik agglegény vagy autóőrült lakásában jól mutatnának.