Miközben nálunk inkább az extrém sportok népszerűsítésén dolgoznak a városirányítók a lassan igazi kalandparkká alakuló metróval, kinyíló vagy foglyul ejtő ajtócsapdákkal, illetve tűz- és füstakadálypályákkal csábítva utazásra a fővárosiakat, amihez még dadogós rapkörítés is jár, ezáltal a 3-as metró utazói gyakorlatilag a túlélésre játszanak, addig más országokban a kultúra költözött be a föld alá.
Pekingben már több mint két éve létezik metrókönyvtár, és idén nyáron New Yorkban is hasonló kezdeményezés indult, mert olvasás közben az idő is gyorsabban telik. Meg hát a könyvtárak is felismerték, hogy haladni kell a korral, így jobb helyeken nem reklámokkal aggatják tele a kocsikat – aminek a megtekintéséhez még fizetnie is kell az utasoknak, ahelyett, hogy ingyenessé tennék a városlakóknak az utazást –, hanem csodás, könyvtárat imitáló festéssel tették lakájosabbá a szerelvényeket. És hogy a szép, könyvespolcokat ábrázoló díszítésen kívül mitől válik igazi könyvtárrá a metrókocsi? Hát attól, hogy a kezdeményezéshez csatlakozó könyvtárak – New Yorkban például a New York Public Library – egy egyszerűen letölthető applikáció segítségével elérhetővé teszik a metrózók számára a könyvállományuk egy részét, amit aztán telefonjukról, e-olvasójukról vagy táblagépükről az utasok is kedvükre olvasgathatnak. Remek kezdeményezés, ami könyvolvasásra buzdítja az amúgy is a telefonjukba buzult utasokat, már bocsánat a kifejezésért… De lássuk be, manapság elég nyomasztó látvány felszállni egy járműre, hiszen mindenhol a telefonjukat nyomkodó, lefelé néző embereket látunk, akik se nem látnak, se nem hallanak (...se nem törődnek másokkal). A metrókönyvtár pont erre épít, és haladva a korral, a modern technológia eszközeit felhasználva népszerűsíti az olvasást.
