Repülnek, futnak, úsznak, átadva magukat a szabadság érzésének. Sayaka Ganz a mozgásban lévő állatok dinamikáját ragadta meg különlegesen szuggesztív szobrain. Műveivel azt szerette volna bemutatni, mit érezhet egy ló vágtázáskor, ahogyan végigsuhan a szél a sörényén, vagy hogy milyen lehet egy delfinnek úszás közben, miközben a bőrét hullámok és a napfény simogatja.
Csak ha közelebb lép a látogató, veszi észre, hogy a falakból kiugró, illetve a mennyezetről függő szobrok valójában mind újrahasznosított műanyagból készültek, ezen belül is leginkább konyhai eszközökből, salátáskanalakból, villákból, tojástartókból, melyeket használtan vásárolt a művész, illetve gyűjtött be a családtagoktól és barátoktól, majd festett le és hajlított a kívánt formára. A jelenleg az USA-ban tanító japán szobrásznő úgy viszonyul a műanyageszközökhöz a munkája során, ahogyan Van Gogh kezelte ecsetet, apró részecskékre bontja az egészet a pillanatnyi élmény által vezetve, mely csak akkor áll össze egésszé, ha távolról nézünk a műre. Innen jön önnön stílusdefiníciója is, a 3D-s impresszionizmus, mely túlmutat a szimpla művészeten és egy fontosabb mondanivalót is közvetít: a környezetünk védelmét.
