A brit fotós, Ellie Davies műhelye a természet, azon belül is az erdők, melyek változatos szépsége és évszakonként megújuló arca folyamatos inspirációt jelent a képeihez. Davies azonban nem csak úgy egyszerűen lefotózza, amit lát, hanem ideiglenesen bele is avatkozik a környezetébe, és olykor egy fát fest be aranyra, vagy gyapjúszálakat feszít ki az ágak közé, esetleg egy festett ösvényt helyez el az aljnövényzetben, hogy még varázslatosabb hangulatot teremtsen, mintegy élő szoborként faragva a tájon.
Merthogy az erdő, amit mi is ismerünk, mindig is magán viselte az emberi beavatkozások nyomait, hiszen az ott élőknek szüksége volt a terület bőséges kincseire: fáiból hajókat, házakat építettek, gyümölcseit megették, árnyékába pedig behúzódhattak a nagy meleg elől. A menekülőknek oltalmat, a hontalanoknak otthont nyújtottak az erdei fák, melyek befészkelték magukat a kultúrába és a hiedelemvilágba is. A titkokat rejtő erdő ugyanis a mesék szerint manók és tündérek lakhelye, no meg egyéb varázserővel bíró lényeké, csodás és megmagyarázhatatlan rejtélyek tárháza. De a sötétségtől, az ismeretlentől való félelem is a sűrű, számtalan veszélyt is rejtő erdők mélyéről gyökeredzik, mely érzések, ha nem is tudunk róla feltétlenül, de mindannyiunk kollektív tudatában jelen vannak. Ezt a természetfeletti kapcsolatot, ember és táj szoros egymásra hatását, illetve a képzelet és a valóság vékony határmezsgyéjét próbálja visszaadni Ellie Davies is a misztikus hangulatú képein, aki maga is egy erdei vidéken, Dél-Anglia New Forest nevű területén nőtt fel, gyermekkorából hozva magával a fák iránti szeretetét.
