Minden csak nézőpont kérdése. Na jó, fontos a nézőpont, de nem árt némi fantázia és kézügyesség sem ahhoz, hogy a mindennapi tárgyakból műalkotások váljanak. Persze szigorúan csak egy pillanat erejéig, amíg elkészül róluk a fotó, mert ezek a művek nagyon nem az örökkévalóságnak készülnek, inkább csak az alkotójuk gyermeki énjét hozzák elő, azt a kort, amikor még a képzeletünk definiálta a körülöttünk lévő világot, nem kizárólag a tanult dolgok és a megszokás.
Mert hát miért ne láthatnánk bele egy fésűbe egy autó hűtőrácsát, egy pár banánba egy ló izmos farát vagy egy kalapácsba egy focista lábát a labda elrúgása után? Christoph Niemann grafikusnak mindenesetre elég élénk ahhoz a fantáziája, hogy a dolgok mögé lásson, és hogy mások is észrevegyék ezeket a rejtett jelentéseket, ecsetvonásokkal és rajzokkal egészíti ki a hiányzó részleteket. Igazából Niemann nem is találja ki előre a témát, csak letesz egy véletlenszerűen kiválasztott tárgyat az asztalára, és addig nézi, amíg bele nem lát valami többet, valami egészen mást, mint amire a tárgy eredetileg való. Az ihlet aztán gyakran akkor jön, amikor egy szokatlan nézőpontból tekint alanyára, hiszen Niemann célja is hasonló: egy olyan újszerű vizuális kapcsolat megtalálása, amely mindenki számára meglepő és szórakoztató. Vidám, gyakran a véletlen szülte életképek következnek, a pillanatművészet remekei, melyek egy amerikai illusztrátor hétköznapjairól is mesélnek.
Forrás: innen