„Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett" - juthat eszünkbe József Attila néhány verssora, mikor rápillantunk az orosz Alekszej Mensikov Árnyékok címet viselő fotósorozatára, mely igazi nagyvárosi tematikára épül betonplaccon sétálgató galambokkal, kutyákkal, macskákkal és emberekkel, már-már szürreálisan tökéletes elrendezésben, a városi elidegenedés hangulatát árasztva magából.
A teljesen hétköznapi jelenetek a fények és árnyékok, valamint az ismétlődő formák szabályos játékától válnak izgalmassá és elképesztően látványossá a képeken, melyek a folyton mozgásban lévő városi látkép egy kisebb kiragadott szeletét helyezik egységes művészi kompozícióba. Mert mindenben van rendszer, csak észre kell venni (ha úgy van, akkor némileg rá is lehet segíteni, hogy legyen), és Mensikov meg is látja a városlakók és árnyékaik szinte egymástól megkülönböztethetetlen formáinak szabályos váltakozásában a mintázatot, jól tudva, hogy ezek fekete-fehér képeken mutatnak igazán.
Forrás: innen
