Minden tiszteletem az állatkerti dolgozóké, akik – sokszor a testi épségüket is veszélyeztetve – hihetetlen energiát fektetnek az egyes fajok megismerésébe, nagyközönséggel való megszerettetésébe, és ami a legfontosabb: adott esetben a megmentésébe. Többekben mégis ellenérzést váltanak ki az állatkertek, valamint az ott végzett igen fontos munka, ami elsősorban annak köszönhető, hogy hosszú évtizedeken át sok helyen bizony méltatlan, szűkös környezetben tartották az egyedeket, elrettentve ezzel az állatbarátokat, akiknek megszakadt a szíve az „állattalan” körülmények láttán.

E téren azoban szerencsére hatalmas szemléletbeli változás történt az elmúlt időszakban, s a fogságban tartott állatok régen használatos, a természetes élőhelyükre nyomokban sem emlékeztető szűk ketreceit ma már egyre inkább felváltják az állatok igényeinek megfelelő, tágas kifutók, lényegesen jobb körülményeket biztosítva az állatkerti állatoknak, mint azelőtt. Ám sajnos még mindig akadnak kivételek, és hiába tesznek néhány állatkertben óriási erőfeszítéseket, hogy kényelmes helyük legyen az állatoknak, szinte mindenhol akad néhány olyan példány, amelyet nem megfelelő feltételek mellett és nem megfelelő komfortban tartanak. Gaston Lacombe kanadai fotós az ilyen rossz körülmények között elhelyezett vadállatokat kezdte el megörökíteni fotósorozatában, melyet öt kontinensen, kilenc különböző állatkertet végigjárva készített. Lacombe szerint még a világ legjobb állatkertjeiben is találni egy-egy borzalmas módon, kis dobozkában vagy üvegkalickában élő állatot, ennek ellenére a fotós célja mégsem az volt, hogy megszégyenítse ezeket az intézményeket, ezért azt, hogy a képei pontosan hol készültek, nem fedte fel.