Transzparens illúziók

2017. június 09. - Succubus

Nehéz egy művésznek kitűnnie a tömegből, Jean-Pierre Weillnek azonban mégiscsak sikerült: a francia alkotó aprólékos gonddal előállított festményei már messziről felismerhetők. Nemcsak az egyedi stílusjegyek és a finom ecsetvonások miatt sejthető szinte azonnal, hogy ki volt a készítő, e ragyogó üvegfestményeknek az igazi különlegességét a térhatásuk adja, ami mára Weill védjegyévé vált. Pedig az egész technika valójában egy pofonegyszerű ötleten alapul…

A kulcsszó a rétegezés, a francia művész ugyanis több réteg üvegre festi különleges, lányregénybe illő tematikájú, áttetsző alkotásait, melyek 3D hatása élőben szemlélve jön ki igazán – de talán a lenti két gif is érzékelteti valamelyest, hogy miről is van szó. Az elsőre akvarellnek látszó munkákról azért hamar szembeötlik valódi mivoltuk, hogy különbek egy színesre festett középkori rózsaablaknál. A vitrográfia eme fajtájának lényege, hogy több üveglapot helyez egymásra a festő belső keretekkel elválasztva, így képes a perspektívával játszani, felidézve a hajtogatós papírképek nyújtotta térhatást. A különböző szögekből nézett képeken a fény és árnyék váltakozásai a mélység, ezáltal a tér, illetve a mozgás illúzióját is keltik, amire Weill a témaválasztásával, a városi jelenetekkel és a könnyed, csupán néhány vonással ábrázolt, mindennapjaikat élő figurákkal tudatosan is ráerősít. Így születnek ezek a lenyűgöző 3D-s hatású képek, melyek a művész honlapján meg is vásárolhatók.

3d-painting-jean-pierre-weill-15.jpg

Tovább

Festmény a kávédban!

Néhány éve kezdte meg hódító útját a latte art néven elhíresült kávédíszítési eljárás, melynek sok ügyes kezű barista a nagymestere, és ami tulajdonképpen egy tejhabból készített művészi dekoráció a frissítő ital tetején. Ez lehet egy virágminta, de akár egy kávéból kikukucskáló 3D-s macskafej is. A még mindig népszerű technika azonban most új szintre emelkedett a koreai Lee Kang Bing keze által, aki világhírű festmények reprodukcióit, mesefigurákat, illetve egyéb színes alkotásokat „pingál rá” a felszolgált kávé tetejére. A hangsúly a színes szón van, ha valakinek nem lenne egyértelmű. Érdemes megnézni a „művész” Insta-oldalát, ahol a jól sikerült darabok mellett azért akad pár giccses, illetve enyhén szólva is furcsa dekoráció. Ízlésben azért van még hová fejlődnie, no...

art-on-coffee-lee-kang-bin-20.jpg

Tovább

Mi mindenre jó az IKEA-szatyor?

Abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy az IKEA brand jóval többet jelent egy szimpla bútorbolthálózatnál. Az IKEA ma már az egyetemes popkultúra része, amit mi sem bizonyít jobban, mint a márka ikonikussá vált bevásárlótáskájának népszerűsége, mely az újrahasznosítók nagy kedvenceként számtalan alternatív felhasználási módot kínál.

Most épp ruhák, illetve kiegészítők készültek a jellegzetes kék-sárga szatyrokból, melyek hamarosan eltűnnek a bútoráruházakból, hogy egy modernebb, szürke-zöld színekben pompázó táska váltsa őket. Emlékük azonban örökké bennünk él, pláne, ha meglátjuk az alábbi, kissé fura darabokat, melyek közt a lánccal megspékelt tangabugyitól a szájmaszkon át a hagyományos japán facipők modernizált változatáig számtalan érdekes viselet megtalálható.

18161794_1853644714852457_716201065216737280_n-990x990.jpg

Tovább

16 híres első fotó az első dagerotípiától az első digitális képig

A fotográfia története a 19. század elejére nyúlik vissza, bár a fényképezés egy ősibb technikáját, a camera obscurát már időszámításunk után néhány száz évvel is ismerték. A gond csak az volt, hogy nem tudták rögzíteni a képeket. 1839-ben aztán szabadalmaztatták Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmányát, a dagerotípiát, amelynek segítségével már a fenti probléma is megoldódott, és innentől kezdve megváltozott a világ.

A következő évtizedekben a képrögzítési eljárások hatalmas fejlődésen mentek keresztül, ma pedig már boldog boldogtalan nagy teljesítményű digitális kamerával a zsebében mászkál, hála az okostelefonoknak, és fotóz mindent, amit lát… De vajon milyenek voltak az első fényképek? A MyModernMet válogatásában 16 híres első fotót gyűjtött össze a világ legelső fényképétől kezdve az első digitális fotóig.

A világ első dagerotípiája

daguerreotype-daguerre-atelier-1837.jpg

Csendélet 1837-ből.

Tovább

Ők az állatvilág legmenőbb rockerei

Az állatok között is vannak fekete bárányok, még ha nem is feltétlenül kizárólag a birkák közül kerülnek ki. A punk, rocker vagy gót külső a két- és a négylábúak, sőt még a halak között között is hódít, olyannyira, hogy némelyikük még Marilyn Mansonon is túltesz! És azt tudtad, hogy Robert Smith igazából egy haltól nyúlta védjegyévé vált tupírozott frizuráját? Bár a madarak közt is menő az ikonikus hajviselet. Igazi szubkulturális képsorozat következik a legmenőbb metálos állatokról – nem, nem egy nagydarab Metallica-pólós, bőrgatyás tagra gondolok. Kösz, Bored Panda!

metal-animals-9-58f898d8a7ccc_700.jpg

Tovább

Lehengerlő utcai divat Berlinből

Remek alternatíva lehet emlékek gyűjtésére a szállodai holmik vagy egyéb köztéri tárgyak összelopkodása helyett, ha a pólónkon viselhetjük utazásunk lenyomatát – méghozzá szó szerint. Meglátsz egy szép csatornafedőt vagy egy érdekes kovácsoltvas kaput a belvárosban? Ezzel rögtön nemcsak egy szemet gyönyörködtető építészeti elemre vagy egy kiváló fotótémára bukkantál, hanem egy mintára is, amit ruhára, táskára nyomtatva hordhatsz a későbbiekben magadon.

A berlini Raubdruckerin művészcsapat a street art kifejezést szó szerint alkalmazva igencsak érdekes gerillaakcióba kezdett, és festékhengerekkel felszerelkezve járja be nagyvárosok, kezdetben Berlin, majd egyéb európai fővárosok utcáit – Budapestre tudtommal sajnos még nem jutottak el, pedig milyen jól mutatnának a Kétfarkú Kutya Párt színes, még éppen száradó járdafestései is ezeken a darabokon... –, hogy pólokon, pulcsikon, szatyrokon örökítsék meg a többségnek elsőre talán fel sem tűnő rejtett látnivalókat. A technika kézenfekvő, egy ősi módszer, a litográfia felelevenítése, melyet nagyvárosi környezetre ültetnek át különböző köztéri „látványosságok” lenyomattá alakításával. A művészcsapat tagjai, ha meglátnak valami arra érdemeset, egyszerűen festékkel lekenik és ott helyben pólóra nyomtatják. Ilyen ún. látnivaló lehet egy-egy szépen megmunkált csatornafedő, közúti jelzőtábla vagy egy szimpla utcai felirat, ami mintaként is kiválóan mutat egy felirat nélküli anyag- vagy ruhadarabon. A lényeg csak annyi, hogy a kiválasztott darabok domborodjanak, mert csak ezek alkalmasak a fent leírt technikához. (Remélem, azért a festéket gondosan eltüntetik maguk után.) A nyomtatással feldíszített felsőket, táskákat és szatyrokat online értékesítik is, illetve kiállításokon mutatják be. A csoport tagjai ugyanis jól tudják, hogy a művészet ott hever a lábaink előtt...

pirateprinters17_09.jpg

Tovább

Digitális édenkert a Loire völgyében

Igazán különleges és lélekemelő szabadtéri installáció látható a nemzetközi kertfesztiváljáról híres franciaországi Chaumont-sur-Loire-ban, ahol 13 művész vonultatja fel legújabb alkotásait. Köztük található a Miguel Chevalier által készített, félgömb alakú digitális virágoskert, amely új, művészi szintre emeli a kertészet fogalmát.

Chevalier szférákat idéző, fólia alá épített univerzuma ugyanis egy mesterséges botanikai paradicsomot rejt a napsütötte búra alatt, egyfajta florális lumináriumot varázsolva ezzel a Château de Chaumont udvarába, ahol az installáció található. A sátor igazi virágégboltot vetít a betérők fölé, mintha egy hatalmas kaleidoszkóp belsejében sétálnának a látogatók, akik egy színekben és formákban tobzódó fényjáték részeseiként, csodálatos kivetített növények által körülvéve csöppenhetnek át egy másik, alternatív lélekállapotba. A digitális édenkert ugyanis ideális helyszínt biztosít arra, hogy egy pillanatra megálljunk, megpihenjünk, és gyönyörködve a természet szépségeiben feltöltődjünk, ugyanakkor egy olyan (sötét) jövő vízióját festi elénk, amelyikben már csak így, mesterséges formában élvezhetjük a világ jelenlegi vagy egykor létező csodáit.

in_out_paradis_artificiels_07_0.jpg

Tovább

A Gutenberg-galaxisba már egy hipermodern űrhajóval is eljuthatunk

Hogy feloldjuk a címben található képzavart, máris kifejtem, miről is van itt szó! Bár a papíralapú könyvfogyasztás mellett erős vetélytársként megjelent a digitális olvasás is mint az információszerzés korszerű formája, a kezdetekről nem szabad megfeledkezni, úgyhogy véssük jó eszünkbe, minden e-könyv és netes iromány őse eredetileg egy „okoságokkal teleírt” agyag- vagy kőtábla, illetve pergamen-, bőr- vagy papaírlap volt, melyet később nyomtatással tettek a tömegkultúra részévé, az oldalakat összefűzve pedig elnyerte ma is ismert formáját, amit nemes egyszerűséggel könyvnek nevezünk.

És bár mint feljebb írtam, épp zajlik a digitális forradalom, ennek ellenére még manapság is épülnek hagyományos termékeket árusító könyvesboltok, melyek e „letűnt évszázadoknak”, a kultúrkörben csak Gutenberg-galaxisként ismert időszaknak állítanak mementót, méghozzá nem is akármilyet!

yangzhou-zhangshuge-2.jpg

Tovább

Egy nemzet, egy fotó – Magyar nyertes is van a Sony World Photography Awardson!

Tavasz van, javában zajlik tehát a Sony világméretű fotóversenye, a Sony World Photography Awards, melynek első állomásaként máris győzteseket hirdettek. A Nemzeti díj kategóriában a szakmai zsűri a beküldött pályázatok közül választott ki országonként egy-egy nyertest. Érdekes megnézni, vajon mennyire jellemző egy-egy országra a győztes fotó... Ha ránézünk a képre, tényleg az adott ország, a készítő nemzetisége jut róla eszünkbe, vagy valami egészen más?

A több mint hatvan díjnyertes pályamű között magyar versenyző munkája is szerepel: hazánk legjobb fotójának díját Csoboth Edina Oliver című, fekete-fehér portréképe nyerte el. Személyes kedvencem azonban a chilei győztes, Francisco Ubilla munkája, mely egyszerűségével és kontrasztosságával, valamint szabályos geometriai formáival ragadja meg a néző tekintetét. Mivel rengeteg győztes kép van - szám szerint 65 -, ebből most csak egy erősen szubjektív válogatást mutatok, a többi nyertes, illetve a dobogósok munkái a verseny honlapján tekinthetők meg.

sony_world_photo_nation_12.JPG

Francisco Ubilla, Chile

Tovább

Gyúrás a viktoriánus korban

Ha azt gondoltad, a kondigép új keletű találmány, nagyon is tévedsz! A mai hiper-szuper edzőtermi eszközök ősei ugyanis már a 19. század végén is léteztek, köszönhetően az iparosodásnak és a gépek elterjedésének, no meg a fitnesz és a fizioterápia svéd ősatyjának, Gustav Zander orvos-feltalálónak, aki rájött, hogy a gépek segítségével nemcsak különböző munkákat, hanem kifejezetten izommunkát is végezhetünk.

Zander kifejlesztette hát első, izomfejlesztésre és testépítésre is alkalmas masináit, amik csigákból és láncokból álltak, külsejük pedig leginkább az egykori Singer varrógépekre emlékeztetett. Dr. Zander találmánya hamar felkeltette az emberek figyelmét, főképp azután, hogy díjat is nyert az 1876-os philadelphiai világkiállításon. Bár a kényelmes és nedvszívó edzőruhákat még nem találták fel, a testedzés eme újszerű módja hamar divatossá vált. A gépek megjelenésével felszabadult energiákat most már gépek segítségével is le lehetett vezetnie az egészségére egyre tudatosabban figyelő felső tízernek, akik a mai wellness szállodák elődjeinek számító szanatóriumok és gyógyfürdők visszajáró vendégeiként megalapozták a modern kor gyúrás- és fitneszőrületét. Ha valaki látta a Promenád a gyönyörbe című filmet, tudja, micsoda őrületet váltott ki ekkoriban a sok újdonság, a talpig felöltözött hölgyek visongtak az élvezettől a „karbantartó edzések és masszázsok" után, az urak pedig hosszú kabátokban, mellényben és nyakkendőkben izzasztották magukat, hogy megóvják az egészségüket és kedvükre járjanak a másik nemnek. Azóta eltelt több mint száz év, és a kondigépek renenszánszukat élik, népszerűségük pedig egyenes arányban nő a fizikai munkások számának csökkenésével.

ykuix4n.jpg

Tovább