Romos épületek, foghíjas telkek, trafók, korhadó kerítések, kutyaszar, na meg persze szemét és szemét - ezek azok a dolgok, amik egy várost igazán elcsúfítanak. Mindezekhez képest egy-egy magányosan meredező tűzfal szinte fel sem tűnik az embernek, pedig az eredeti formájukban nem túl szép látványt nyújtó falak esztétikai hátrányai könnyen előnnyé kovácsolhatók. Egy street art művész számára ugyanis ennél kiválóbb vászon nem is létezhet egy betondzsungelben! Nem véletlenül terjed nálunk is a tűzfalfestés műfaja, vagy mondjuk inkább, hogy visszatér, hiszen az emberek mindig is szívesen díszítették rajzokkal, festményekkel a környezetüket, hogy éppen milyen céllal, az most mindegy. A dolog tehát nem újkeletű, ami mégis újszerűvé teszi az egészet, az az illúzió.

A 21. században élünk, most minden, ami 3D-s, nagyon menő! Legyen az film, nyomtató, toll, vagy festmény, századunk kulcsszava, a 3D biztosan új élettel tölti meg a dolgokat. Sőt, nem is kell valójában 3D-snek lennie, elég, ha csak olyan hatású valami. Az iráni Mehdi Ghadyanloo tűzfalakra festett képei is ennek az illúziókeltésnek a szellemében készültek, és tényleg látványosak, ötletesen illeszkednek a városi környezethez. Remélem, nálunk is lesz sok ilyen! Vagy tök más, mindegy, csak szép legyen, és ne csupán a szürke és egyhangú járólapokat és díszburkolatokat kelljen a felújítások szellemében mindenütt megszoknunk. Egy 21. századi városban igenis legyen több művészet és több zöld, meg több high tech, és ne csak a rossz valósuljon meg a sci-fi-írók utópiáiból! Utcai művészek, gerillakertészek, városszépítők, Mehdi Ghadyanloo, hajrá!

Fotók: innen, szöveg: Succubus

Az oldalon található írások haszonszerzés céljából nem másolhatók!